2018. július 6., péntek

Kirándulás Stuttgartba

Kaland az élet - szokta volt papikám mondani. Mondjuk most nem bántam volna, ha egy kicsit simábban alakul a hétvége.

Csütörtök estével kezdődött, amikor 6-kor, majd 8-kor és végül fél 11-kor is felhívott a főnököm*, hogy pénteken el tudnék-e ugrani Strassbourgba egy táskányi Nissho-s termékkel. Hát jó, mondtam, a gyerekek úgyis mamánál, férj leszervezett bográcsolós bulit a volt munkatársainak, nekik úgyse hiányzok annyira...**
Péntek délben tisztázódott, hogy tényleg mennem kell, kb 2-re készül el a motyó, de eddigre már Strassbourgba nincs semmilyen jegy, 3 átszállással se. Sebaj, Stuttgart kb ugyanolyan messze van a cégtől, ahova mennem kell,  viszont jegy már oda is csak átszállással van. Ekkorra kiderült az is, hogy a korábban "beígért" kézipoggyászba nem fog beférni a legyártott cucc, feladott csomaggal kell mennem. Edit hazarobog, nagytáskát bevisz, repjegyet, szállást foglal, kontaktot egyeztet, utasbiztosítást megköt, utiköltséget kalkulál, pénzt kér a pénzügytől, taxit szervez, körmét tövigrágja, raktár a nagytáskát telepakolja, kocsival hazahajt, otthonról taxival a reptérre.
Nem, ez még nem az izgalmas része a sztorinak.

Utazás brüsszeli átszállással Stuttgartba. A gép Budapestrőlről késve indult. Pfff, tiszta ideg voltam. De repülni nagyon szeretek, úgyhogy igyekeztem a jó oldalát nézni. Brüsszelben elértem a csatlakozást. Még úgy is, hogy -mivel Zaventemet épp feltúrják-átépítik, így - a Star Alliance-os járatok utasait is buszoztatják a terminálig.
Azt hiszem, még sosem utaztam turbó-légcsavarossal, egy élmény volt ez is, ráadásul pont a szárny előtt-alatt ültem, és láttam, hogy húzza be/ki a futóművet.


Pontosan érkeztünk Stuttgartba, ahol kiderült, hogy a feladott csomagom nincs meg, valószínűleg nem érte el a csatlakozó járatom. Beadtam a "reklamációm", semmivel nem biztattak, de adtak egy e-mail címet és egy nyomonkövetési oldalt, ahol lehet érdeklődni. A legközelebbi járat Brüsszelből 2 nap (!) múlva jön. A csomagot meg visszaküldik majd utánam, ha megtalálják.
Nem volt mit tenni elmentem a hotelbe. Moxy hotel a vásárváros részen, szándékosan a reptér közelében foglaltam. A hotel inkább úgy nézett ki, mint egy menő kollégium, de a Mariott tagjaként nyilván raklapos asztalok és a betonszerű falak a dizájn része volt. A képen a lobby, és egyben a bár-étterem egy része.


Éjszaka alig aludtam, mert egyfolytában azon agyaltam, mit kéne még csinálni, végül reggeli után kijelentkeztem, és visszamentem a reptérre, mert közben eszembe jutott, hogy bár én este visszautazok Magyarországra, a csomagot kiszállíthatná a reptér a német címre. Sikerült is egyeztetni, a "lostbag"-es ügyfélszolgálat egyébként nagyon kedves volt, kiderült, hogy semmivel nem kell igazolni átvételkor, hogy az a csomag hozzám tartozik, elég csak egy címet és kontakt embert megadni. A német cégnél felhívtam az emberemet, hogy ne várjon, viszont kis szerencsével hétfőn érkezik a bőröndöm a cuccal. Ennél többet nem tudtam tenni a sorleállás elkerülése érdekében, így megnéztem, mivel tölthetném a fennmaradó napomat.

Elvonatoztam a város másik felén lévő Porsche múzeumba. Fantasztikus hely, beltéri múzeum, rengeteg érdekességgel, több nyelvű audió narrációval (mondjuk magyarul nincs) és nem csak nézegetni lehet, hanem két autóba be is lehet ülni. Jól el lehet tölteni 2-3 órát csak nézelődéssel, sétálgatással is. És tyűűűű, micsoda járgányok voltak!











Este indult vissza a gépem, ezúttal frankfurti átszállással, itt már minden simán ment (végülis itt már nem volt bőröndöm, amit elhagyjanak) Felszállás és naplemente Frankfurtban:


A hétfői napom aztán azzal telt, hogy egy másik kollégának leszervezzem ugyanezt az utat, mert úgy tudtuk, nem kapták meg a bőröndöt. Mondjuk ezúttal kaptunk jegyet a közvetlen járatra. Kedd délben írt sms-t a kolléga, hogy sikeresen leszállította az árut és mint kiderült, hétfőn du 2-re az én motyóm is odaért (csak erről elfelejtettek értesíteni minket) és megvan a bőröndöm is, amit este haza is hoz.



--------------------------------
*no komment, minek veszem fel ilyenkor, amikor normális ember már alszik.
** bár a Zuram első kérdése az volt: akkor mst ki fogja megcsinálni a zsemlegombócot???

1 megjegyzés:

  1. Ugye-ugye! Tényleg kaland az élet. Csak ez az állandó rohanás-várakozás-ideglelés ne lenne. Amúgy meg nagyon sok olyan étel van amihez nem kell zsemlegombóc :)

    VálaszTörlés