Színházban rajongósan

Rendesen csúcsra járattuk a rajongást tegnap este Zsófival és Lilivel, nade kezdjük az elején. 

Meglepően vacakul indult a jegyvásárlás. Az interticket technikai problémái miatt már a jegyek lefoglalása is akadozott, majd 2x sikerült fizetnem 2 különböző helyre, de visszaigazolás nem érkezett. Végül a 3. variációban, első sor legszélére sikerült elcsípni 3 helyet úgy, hogy korábban azt már foglaltnak írta a rendszer. Utólag kiderült, nem csak nálam volt probléma, sokan panaszkodtak, hogy megszakadt a fizetés, nem működött a weboldal stb.(a visszaigazolás nélküli jegyek árát visszautalták egyébként) Az egész macerát már el is felejtettem, csak az előadás előtt nézett rám kérdőn Zsófi, hogy nem úgy volt, hogy 2. sorban ülünk? Jaaa, de, a legeslegelső verzió szerint igen. 

No, az előadás: Kecskeméti Nemzeti, már megint az Elisabeth, Polyák-Kovács Sissipárossal, könnyed matiné időpontban. Számomra most nem volt annyira szívfacsaró, mint szokott, nem volt annyira mély, de sokkal szépségesebb és felemelőbb volt, léleksimogató, még a szomorú percekben is. A közönség nagyon jól reagált és a végén álló ováció volt percekig, szerintem nagyobb volt a siker, mint a premieren. És annyira jó volt látni, hogy a színészek is boldogok és örülnek a sikernek.

Előadás után megvártuk a színészeket a művészbejárónál. Készültem is, vittem a 2021-es családi albumot és filcet, hogy aláírassam a tavalyi Elisabethes élményeket. Mire odaértünk már kisebb rajongótábor álldigált az ajtó előtt, gyors fejszámolással elmerengtem az életkorok átlagán – csúnyán kilógtam onnan, de hát jól móka volt, régen nevettem színházas este után ennyit, mint most. 

Szemenyeivel nem tudtam mit kezdeni, szerintem az a pali más dimenzióban él, még a filcből is kifogyott a tinta, mikor aláírta a könyvet. Egyébként energiabomba volt a színpadon megint! 

Kovács Gyopár kedvesen és meglepően rutinosan állta a rajongók hadát. 

A Zsófia főhercegnét játszó Marcz Fruzsina annyira közvetlen volt, hogy tényleg nem találtam szavakat. Viccesen összenéztek Zsófival, mikor megkérdezte, milyen névre írhatja alá. Hát igen, Zsófiák ha találkoznak… 

Polyák Lilla kicsit távolságtartó dívásan, de mindenkinél kedvesen mosolygott és aláírt. A fotónkba betrollkodott Őfelsége Koltai-Nagy Halál Balázs is bónuszként, azóta is ezen röhögök (Lilla itt épp hátraszólt, hogy jólviselkedjél!) Ez az év színházas fotója. Mindenki a legjobb arcát hozza.

Na, jó, készültek normális, konszolidált képek is: 

Koltai-Nagy Balázst teljesen meglepte a családi album látványa, vagy 3-szor kinyitotta, becsukta, hogy ez most mi is? Gyorsan elhadartam, hogy családi album, első két előadás, jobb oldal, bal oldal, előadásfotók a netről, bárhol aláírhatja és megnyugtatásul: csak szuperlativuszokban tudtam írni mindkét oldalon. 

És egy aláírásra elcsíptük Varga-Huszti Mátét is, aki szintén nagyon kedves és közvetlen volt, talán nem is tudta hova tenni rajongásunkat (Zsófi: legközelebb vele is fotózkodunk :D :D ) 

És sajnos csak reggel jutott eszembe, hogy Orth Péterről lemaradtunk, vagy nem vártuk meg vagy hamarabb elslisszolt, így saaaaajnos még egyszer meg kell néznünk… A vágyott szereposztás (Bori-Kovács), amivel még nem láttam, az csak május 15-én lesz, de azt valószínűleg kihagyom, mert akkor már nagyon túltolnám a májust színházzal (4-én JVI, 14-én Puskás, 30-án Jekyll&Hyde), viszont jó hír, hogy a következő évadban továbbra is műsoron lesz. Juhhhééééééj.