Atya-úúúúúr-isten és azt a betyáros jó mindenit, beszarás mennyire jó volt! Az utóbbi idők legviccesebb nagyszínházi előadása volt ez, pedig vonakodtam megnézni. Nem is tudom, miért. Talán mert Madáchos bemutató?! A Mamma Mia és a Macskák rám nem voltak akkora hatással, mint másokra és a JézusKrisztus újraszövegezése sem tetszett úgyhogy a Madáchos előadások nem hoztak annyira lázba az utóbbi időben. A Csoportterápiánál éreztem azt, hogy adni kéne neki egy esélyt, pedig az ikonikus filmet nem is láttam. Vigyázat, hosszú leszek és a szokásosnál is patetikusabb :)
Az előadás Szemenyei Janival az élen teljesen kikapcsolt, beszippantott, megnevettetett. Pedig azért valljuk meg, elég keskeny mezsgyén kell lavíroznia végig, hogy ne legyen se túl bugyuta, se túl közönséges, ugyanakkor vicces legyen és szerethető. Jegyet egyébként direkt úgy néztem, hogy Szemenyei-Peller-Balla triót láthassam, sajnos nem sikerült úgy sakkozni, hogy mindhárman egyszerre játszanak és a dátum is jó legyen nekem, így Balla Eszterrel még meg kell néznem az előadást :) Visszatérve Jánosunkra (már ha így kisajátíthatom magunknak, mint közönségnek), akiről korábban azt nyilatkoztam, hogy nem is tudom hova tenni, de kb a 3. Elisabeth után* abszolút lenyűgözött a hangja, a színházi léte, és az energiája, amit átadott nekünk esténként. Most még azt is megállapítottam, hogy csini lába van és magassarkúban is egész jól táncol. Pedig kissé lagymatagul indult az éneklés és sután a próza, de aztán belelendült és pazar játékával lehengerelt mindenkit. Engem egészen biztosan.
Peller Annát, most kicsit sótlannak éreztem. Nem olyan Pelleres, mint szokott. Rendben volt a hangja, rendben volt a koreo (1-2 jelenetnél mondjuk aggódtam, hogy nehogy kibuggyanjon a melle a meglehetősen mélyen dekoltált blúzából, persze ezen lehet, hogy csak én szisszentem...), a magasságok megvoltak, mélységet viszont nem éreztem benne. Bár lehet, hogy nem is kell? Elvégre nem egy Ibsen drámát néztünk - még jó. Ha az volt a cél, hogy a megcsömörlött színésznőt adja, akkor az pompásan sikerült.
Nem tudom, hány száz poént sűrítettek a darabba és ebből mennyi volt a spontán. Annyira töményen érkeztek a humorbombák (nem csak a helyzetkomikumból adódó jelenetek, hanem a parádés szóviccek és a jól ütemezett apró gegek), hogy nem győztem befogadni és megjegyezni, inkább csak sodródtam és röhögtem. Hajdu Steve zseniálisan tolta az arcunkba a poénjait és lassította az egyébként nyughatatlan cimboráját és a kicsit borderline-os Sandyt is. Molnár Gyöngyi talán kicsit túlkarikírozta** a lány figuráját, viszont az utolsó mondatának hangszíne és a lágysága helyrebillentette az egyensúlyt nálam. A felfuvalkodott rendezőt fantasztikusan hozta Magyar Attila, akinek a jobbranyuszi - szexi nyuszi - teniszkönyök - villanykörte koreográfiáját órákig hallgatnám, parádés volt. Csiszár István, akit Győrben a "piperkőc-Halál" címkével illettem, na itt aztán igazán végigvillantotta mind a 32 fogát és frissen tetovált meztelen felsőtestét, a hölgyközönség legnagyobb örömére. Annyira abszurd volt, ahogy állandóan vigyorgott és az ingét tépte, hogy nekem is egyfolytában mosolyognom kellett (az ingemet nyilván nem téptem) Sáfár Mónikát fel sem ismertem, de nagyon bírtam a stílusát, egyébként is szeretem a hangját. Galbenisz Tomasz hangjához fura volt arcot párosítani, de tetszett, ahogy megformálta az ügynököt. És a háttérből is kitűnt a hangja Fehér Adriennek, pedig pici szerepe van, de csodás dallamokat tud elővarázsolni a torkából.
A rendezés pörgős, kicsit szokatlan a hosszú nyitány, nem is emlékszem, hogy musicalnél mikor láttam ilyet utoljára. A jelmezek passzoltak a karakterekhez, a hagyományos díszleteket kombinálták a ledfallal és külön megfogott egy jelenet, amikor Michael az álmairól kezdett énekelni és Jeff a díszletben ülve "tovakúszott", s mint egy álomban tűnt el a színpad sötétjében.
Azt szoktam mondani, hogy a Menopauza darabot receptre kéne felírni antidepresszáns helyett. Nos, az Aranyoskámat kötelezővé tenném a zenés darabokat kedvelők számára. Nekem többszörnézős, kár, hogy a Madáchban blokkos előadások vannak, így legközelebb júliusban élvezhetjük (most február végéig még 1-2 napon elcsíphető) Imádtam, megnézem még párszor
-----------------------------------
*nyilván már az elsőnél is tetszett az előadásmódja, de akkor mintha kicsit túltolta volna a figurát. Aztán később rájöttem, hogy kellett a darabnak ez a pörgés.
**(majd András megszakérti, hogy van-e ilyen szó egyáltalán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése