A sebesült

Már éppen fogalmaztam a következő bejegyzésem szövegét magamban, mikoris tegnapelőtt váratlan esemény történt, amit muszáj vagyok előre rangsorolni (de már most megjegyzem, hogy ínom kell Krisztáékról, talpakról és "papa-bolondozásról" is)

No, az történt, hogy tegnap (kedd este) Nándi üvöltve jött befelé. Először jól leszidtuk, hogy mit üvöltözik, Nimi alszik stb, és egyébként is mondja már, hogy mi baja van, ne csak óbégasson (hát ja, ezek az értetlen, gaz szülők még mindig nem gondolatolvasók) Csak annyit mond, hogy ragaszd be, ragaszd be, de ekkor már láttam, hogy lecsöppen egy vércsepp a kezéről. Nézem a tenyerét, jókora seb, keresem az elsősegélydobozt (ilyenkor persze alig van géz itthon) viszem a csap alá lemosni, közben próbálkozunk túlharsogni az üvöltést felváltva Csabival, nyugtatni a gyereket, vagy leginkább magunkat. Csabi jobban szemügyre vette és látta, hogy nagyon mély a seb, be kell vinni összevarrni. Felhívtam az ügyeletet, hogy hova vihetem, kis tanakodás után: OBSI (Országos Baleseti és Sebészeti Intézet) Én itthon maradtam Csongival és Nimivel, Csabi pedig berobogott Nándival. Végülis tényleg össze kellett varrni, 4 cm hosszú a seb, holnap megyünk kötözésre, 10 nap múlva pedig varratszedésre. Éjfélre értek haza, Nándi bealudt akocsiban, de mikor ágyba raktuk, felébredt, és mutatta a bucit a kezén.
Kérdeztem tőle: Bátor voltál?
Ő határozottan: Nem, ordítottam.
Hát igen, ő ilyen :-))

Ja, a harci sérülést úgy szerezte, hogy el akarta venni a szomszéd kisfiú betűs játékát, ami a kerités mellett volt magasra téve. Odavitte a kiscsúszdát, felállt rá, de valószínűleg megbillent, vagy megcsúszott és ahogy a kapaszkodót keresett, beleakadt a tenyere a drótkerítés végébe...

A sebesült: