Újabb lovas trénert sikerült felfedezni Törökszentmiklóson, akihez szombaton látogattunk el. Nagy izgalommal vártam, mert apum jó előre beharangozta Fátrát, a 14 éves angol telivért, aki fénykorában galoppon versenyzett (nem is rosszul, pénzért is futott) Úgy látszik, nekem a versenylovak jönnek be.
Panka, a ló gazdája végtelen türelemmel folyamatosan instruált, magyarázott, oktatott, de nem kioktatott. Egészen másféle stílusban "lovagoltat". Eddig megszoktam, hogy jórészt a szárral irányítok, most viszont a testhelyzetre és a csizmaszárra kellett koncentrálnom. R-nál Á-betűben áll a lábam, Pankánál pedig a ló testénél szorosan (mintha egy hordót átkulcsolnék) Bár csak fél órát mentünk, a végére teljesen elfáradtam: tudtam én hogy ütemre felállni, de egyszerűen nem bírtam. Mondtam is, hogy másnap tuti nem tudok majd felállni, de érdekes módon egy kis izomláztól eltekintve a belső combizmomnál teljesen fitt voltam vasárnap.
Egy kép rólunk (Pankát elfelejtettem megkérdezni, mehet-e a blogra fotó róla is, remélem, nem haragszik meg érte, természetesen, ha nem szeretne szerepelni, leveszem a fotót)
R.-hoz valószínűleg már nem jutunk ki idén, amit nagyon sajnálok (az ünnepi meglepijét is valószínűleg az oviban kapja meg), Pankához viszont tudok menni két ünnep között. Már nagyon várom!
Szerintem klassz volt!
VálaszTörlés