Tegnap a gyerekek cukorszintje beállt állandóra... Nem tudom, folyt-e vér a cukrukban, (már ha értitek, mire gondolok), azt biztos, hogy cukor volt a vérükben...
Reggel azzal indítottunk, hogy ugye itthon a cipőkbe jutott 1-1 kis miki és Thomasos tojás (kis képzavarral már nem csak a nyuszi tojja a tojást, hanem a télapó is) Délelőtt az oviba is ellátogatott a nagyszakállú, majd este itthon is kopogtatott az ablakon. Nándor meg is jegyezte, hogy "a Mikulás már elfelejtette hol kell bejönni" :)))
Énekeltünk egyet a télAPUnak, meglepő módon Nándi is jó hangosan énekelt, bár gondolom a jól megtömött puttony pont elég ösztönzőerő volt.
Mindenki kapott csomagocskát , és hát igen, virgácsot is....
Igazság szerint a csomagok annyira lefoglalták a gyerekeket, hogy szerintem észre se vették, hogy a Mikulás közben elköszönt és elment. Néhány perc múlva izgatottan toppant be apukám, hogy most látta elmenni a Mikit, menjünk ki gyorsan, mert még ott van az autója, kanyarodik Ócsa felé...
És akkor néhány kép:
Megérkezett a Mikulás, ójjajj
Hellyel kínáltuk (kicsit fájt a dereka):
Na, kinek-mi jár???
Még Nimi is volt olyan bátor, hogy odament érte, pedig először úgy csimpaszkodott a nyakamba, mint egy kismajom
És egy közös kép:
Igyekszünk majd jól viselkedni, hátha jövőre is ellátogat hozzánk teli puttonyával.
Hogy ez a mikulás mér't nem járt nálunk is? Jövőre is ott lesz nálatok (ahogy én tudom)
VálaszTörlés