2011. december 24., szombat

Képes beszámoló a karácsonyról

Őszintén szólva már 24-e este elkezdtem a bejegyzést írni, de egyszerűen nem jutok a végére, majd talánma. Vagy holnap. Vagy egyszercsak.
24-én szokás szerint otthon ünnepeltünk. Zuram már reggel gyorsan elkészítette a borkrémlevest, majd közös szaloncukorkötöz(köd)és. Nándi elég hamar rájött, hogy ez a folyamat nem a szaloncukor elfogyasztásáról szól, így ő ráunt, Csongika rendületlenül adogatta a cukrot, kapcsot, cukrot, kapcsot.

A fenyőt már előző nap befaragtuk a talpába (igen, mi ilyen pedánsak vagyunk kérem), hogy 24-re szépen kiegyenesedjenek az ágai. A díszítés is viszonylag könnyen ment, bár az alsó ágakról Nimike lefelé pakolta a műanyag és egyéb kevésbé törékeny díszeket, míg mi a felsőbbekre halmoztuk az üveggömböket, télapókat, angyalkákat. Azt hiszem, említettem már, hogy üvegdísz mániás vagyok, amit egyébként a Zuram ragasztott rám, de az évek alatt sikerült az ő rajongását is túlszárnyalnom...
Fadíszítés után összeütöttem az ebédet. S mialatt elmorzsoltam néhány könnycseppet, hogy mennyire gyönyörű, hogy éppen nagy pelyhekben hull a hó, Nimródom kipakolta a nagyobb lábosokat és ünnepélyesen elfoglalta a felszabaduló fiókot. 

Ezalatt Csongor a hányatott sorsú adventi koszorúmat rágcsálta meg, majd rávetette magát a füzérnek szánt mézeskalácsokra is. Erről nincs fénykép. Érzelmi okokra hivatkozva. 
A déli alvást csak Nimi abszolválta sikeresen, Csongi és Nándi annyira izgatottak voltak, hogy egyszerűen nem voltak hajlandóak aludni, hiába fektettem le őket a szobájukba. Délután persze kb 10percenként kérdezték, hogy mikor lesz már sötét és mikor lesz már ajándékosztás.
A vacsit a Zuram prezentálta, nálunk ő a mesterszakács.Tokaji borkrémleves, sült libamáj pirítóssal (ez az én kérésem volt) és mákosguba.
Vacsi után izgatott játékbontás és némi fotózkodás:


1 megjegyzés: