Először is, nagyon jól drukkolt mindenki: bár odaúton még szakadt az eső (a Zuram ki is jelentette, hogy ő ilyen időben biztos nem fog kimenni, esőkabát ide vagy oda) este 7-kor elállt és mire a koncert kezdődött 21:30-kor, már csak felhős volt az ég.
A nagy izgalommal várt Dream Theater koncert félig-meddig csalódást okozott.
A zenekar minden tagja megmutatta, mennyire jó zenész. Az hiszem, most sajnáltam először (és talán utoljára), hogy nincs egy farzsebben elférős fényképezőgépem, és a telefonom se elég okos, hogy normális képet készítsen, a Nikont pedig értelemszerűen nem mertem kivinni. Így csak a netről vadászom most a fotókat, videókat, hogy kicsit illusztráljam a blogbejegyzésemet.
Bemutatkozott az új "géppuskakezű" dobos. Nagyon jól beleillik a csapatba, hihetetlen szólót prezentált (őszintén szólva én már a felszerelés láttán dobtam egy hátast: nemcsak előtte, mellette voltak dobok, cintányérok, hanem a feje fölött is! A Fezen honlapján kinn van egy videó, amin Mike Mangini püföli dobjait. Felhivnám a figyelmet a 4:24-4:38ig terjedő szakaszra. Nincs az a kamera, ami le tudná követni...
John Petrucci is elkápráztatott minket néhány gyönyörű akkorddal, bár tőle nem is vártam mást, csak színtiszta profizmust.
Jordan Rudess dönthető-forgatható keyboardjával (nem akarom leminősíteni holmi "szintetizátorrá") valóságos balettmozdulatokkal pörgött-forgott, majd hordozható mini hangszerén* csatlakozott Petruccihoz és Myunghoz is néhány taktus erejéig. (a kép a nationmaster.com-ról)
John Myung hathúros basszusgitárj(ai)ával fantasztikusan együttvolt a többiekkel. Nagyon bírom, ahogy szinte magányosan ott álldogál a színpadon, és "pengetget", közben meg eszméletlen virtuozitással kelti életre a bassz hangokat. (a kép a fezen.hu-ról)
És hát James LaBrie, az énekes. Szándékosan hagytam ám végére. Sokkal jobban szólt, mit 2002-ben, viszont így is nagyon elkészült a hangjával. Nem tudom, hogy ez annak tudható be, hogy ez volt az egy hónapos koncertturnéjuk utolsó állomása vagy egyszerűen csak ő is öregszik... (a kép a fezen.hu-ról)
Ami nekem személy szerint nem jött be, hogy 3 perces ének után 13 perces instrumentális zene következett. Jó, jó ez 1-2-szer. Nade minden egyes számnál?! Szerettem volna sokkal inkább részese lenni a koncertnek, nem csak egyszerű hallgatósága. A virtuóz dallamokra pedig (amellett, hogy minden elismerésem a teljesítményért) nem lehet énekelni.
Ráadásul a régi számok közül alig játszottak, a kedvenc albumomról 1 számot (amit persze végigüvöltöttem, el is ment a hangom pár percre)
Állókoncertnek kicsit uncsi volt, bevallom őszintén 1-2szer még ásítottam is (és ezzel nem voltam egyedül, ahogy szétnéztem), ami vérciki, ha a progresszív rock koronázatlan királyairól beszélünk (számomra mindenképpen)
Hazafelé battyogva Zurammal elemeztük a hallottakat, szegény, még belőle is kibuggyant: "Elég rosszul választották össze a repertoárt. Ezek a szerencsétlenek** még a nyamvadt Peruvian Skynak is úgy örültek, hogy végre éneket hallanak"
De azért azt is megállapítottuk, hogy ennyi pénzért (elővételben vettük a napijegyet 3800 ft-ért) vétek lett volna kihagyni.
*keytar-nak nevezik, de erre már tényleg nem találtam magyar megfelelőt. Kicsit hajaz a "DuplaKávés" hordozható szintetizátorra, nyilván annál kicsit modernebb és kétségkívül dizájnosabb
**a közönség
**a közönség
Huha!
VálaszTörlésAz nagyon ciki, hogy en lenni annyira tudatlan, hogy fogalmam sem volt rola,hogy letezik ilyen nevu zenekar?Irulospirulosfejuszmajlit tennek ide,ha tudnek
De most jol megokosodtam:)