Mai lovaglás, múltheti lovaglás

Igen-igen, még a múltheti lovaglásom beszámolójával is adós vagyok. Igazából annyira vacakul ment a dolog, hogy nem is volt kedvem írni róla. Annyira meglátszott, hogy hosszabb ideig nem tudtam menni... A lábam nem jól állt, az egyensúlyom valahol az első 5 perc után elveszett valahol és egész végig nem találtam meg. Állandóan hátracsúsztam a nyeregben, és az ügetés sem ment. R. mondta, hogy Ipor disznyókodik, de biztos vagyok benne, hogy  azért nem akart menni, mert bénáztam, ritmustalan voltam stb. Hogy valami jót is írjak, megállítani és irányítani tudtam a lovat. 

Ezekután némileg frusztráltan indultam útnak ma reggel. R. mondta, hogy Ipor nagyon fáradt, így ne számítsak csúcsformára (hahaha, én sem vagyok a toppon, gondoltam magamban), és inkább csak sétáljunk és tornázzunk, így a kobakot fel se tettem. Aztán R. kérdezte, lenne-e kedvem mégis ügetni kicsit, megpróbáljuk-e. Naná. És az első fél kör után majdnem 3 kört ügettünk, egészen jó tempóban. Teljesen fellelkesültem, mert R. is azt mondta, most visszajött az a lendület, amit a hosszú kihagyás alatt elveszítettem. Remélem, 2 hét múlva is meglesz a lendület :) Levezetésképpen egyedül poroszkáltunk a karámban, néhány kör balra, néhány kör jobbra. Ipor nagyon jól viselkedett, arra ment, amerre szerettem volna, akkor állt meg, amikor akartam. :)

De a nap attrakciója nem én voltam! Először is Nándi lovagolt Winnetou hátán. Nagyon ügyes volt, pedig most ő is kihagyott 3 hetet. Tornázott, egyensúlyozott, megfordult, hátradőlt, lehajolt, mindent megcsinált, amit R. kért tőle. 

Majd 3 kör erejéig Csongi is felült Nándi elé, így mentek ketten. Csongi nagyon aranyos volt, kis szégyenlősen pillogott, mikor R. megdícsérte, milyen bátor (mondjuk miután leszállt, rögtön kinyílt a csipája, kiborította a ropistálat, összenyomkodta a műanyagpoharakat, rohangált, rikácsolt, szóval elemében volt)

Kép a nagy eseményről (Nándi direkt elfordult, ő egyre kevésbé szereti, ha fotózom):