Tortuga

A szombat estéről még nem is írtam, pedig nagyon jól éreztük magunkat.

Mivel ugye a Zuramnak szülinapja volt, gondoltam, elhívom egy étterembe. Mivel nem vagyok túl jó meglepetés szervezésében, így ő tudta, hogy enni megyünk, de azt nem tudta, hogy hova.

Anyukámék bevállalták estére a dedeket, mi pedig elindultunk. Csabi már itthon morcos volt (pedig 2 hete még remeknek találta az ötletet), aztán út közben is puffogot. Hogy minek megyünk. És ő nem is éhes és menjünk inkább moziba, és egyébként is... Mondtam neki, hogy ha már lefoglaltam az asztalt, menjünk el. Megiszunk egy kólát, aztán eljövünk. "Aláírtál valami szerződést, vagy mi, hogy kötelező elmenni???" kérdezte. Nah, erre nagyon pipa lettem, és kiböktem, hogy "Mert vendéget hívtam, azért." Egész úton találgatta, hogy ki lehet, de legalább ez tényleg meglepetés lett.

Néhány héttel azelőtt ugyanis felhívtam korábbi munkatársát, nagyon kedves barátunkat, Tóth Janit hogy lenne-e kedvük eljönni a feleségével Anussal és meglepni a Zuramat. És volt kedvük, és mivel pár percet késtünk (hahaha, nem jó helyen kanyarodtam le... tipikus minyuságom...) ők már ott vártak minket. :)

A Tortugába foglaltam asztalt, a "teknősös terembe" Az egész étterem egy nagy kalóztanya, a vendégvárás, az ételek, az egész hely kialakítása összhangban van. Az evőeszközök kis faládikóban várnak, az italokat agyagkorsókban hozzák, az ételeket serpenyőben. A számlát is kis kincsesládában hozzák, ebbe kell beletenni a "véres csatában megszerzett aranyat", ennek hiányában a készpénzt. A Teknősös terem pedig egy csoda. körben egy kis patak folyik, ezek felett vannak az asztalok. Ha kicsit meleged van, belógathatod a lábad a teknősök és halak közé. Van egy palló, amire felteheted a lábad (ha mégsem akarsz áztatni), nos az én pallómra felkucorodott két teknős, és meg sem moccantak. Mondjuk én se nagyon, nehogy rámugorjanak.

Az ételek egyébként finomak, az árak nem túl magasak, és a kalózszemélyzet kérésre meglepetéssel is szolgálnak. 

Vacsora után lekapcsolják a villanyt, megszólal a zene, heppi börszdéj, nagy taps és jön egy álarcos muksó kihozza a tüzijátékos tortát. Alig voltunk ott 5 perce, mikor lekapcsolták a lámpákat és Csabi a tortát látva megszólalt: ugye nem ide hozzák??? Hát azt éppen nem, de a mi vacsink után hozzánk is jött az álarcos.

Este 6-8ig volt asztalunk (előzetesen kell asztalt foglalni!) De végülis csak 3/4 9-kor szóltak, hogy mostmár lassan mehetnénk...

Én személy szerint nagyon jól éreztem magam, szívből ajánlom mindenkinek az éttermet, bár olyan jó társaságotok, mint ami nekünk volt úgysem lesz :)))