Még mindig anyáknapi bejegyzés :) Tegnap volt az ovis ünnepség. Itt a hagyományos , kiállós, verselős, éneklős ünnepség a szokás, és hát ahogy szokás, elég vegyes érzelmekkel készültem (Csabi megjegyezte: tök mindegy miért, ígyis-úgyis sírni fogsz... na, igen, azért mégsem mindegy, hogy miért bőgök) Leszámítva kisebb nyelvnyújtogatást, és néhány szúrós-tekintet a nagyfiam részéről (miazmán, hogy verset is kel mondani, énekelni, és táncolni, de még anyám is fényképez...) egész jó hangulatú kis délután volt.
Talán már említettem, hogy nem szereti, ha fotózzák:
De azért volt ilyen vigyori is:
"bújj-bújj itt megyek, tüzes lapátot viszek..."
Verset mondanak a legények (egyébiránt az egyik kedvenc anyáknapi versemet: piros rózsa, fehér rózsa egy csokorba összefogva...) És ilyenkor jön az efogult anyuka: mert az én kisfiam mondta a leghangosabban és végig tudta és mikor a többiek nem tudták, ő akkor is mondta és olyan aranyos volt és úgy örültem, hogy olyan nagy fényképezőgépem van, ami mögé el lehet bújni könnycsorgatni:
A végén még volt egy közös tánc, amikor a gyerekek felkérték az anyukákat, erről nincs fotóm, mert ugye táncoltam :)
No! Megyek én is szipogni!
VálaszTörlés