Nemcsak idegenvezetés

Micsoda három napunk volt! Teli izgalmakkal és érzelmekkel, sok-sok nevetéssel, jókedvvel, mi pedig borral és esővel eláztatva, elfáradva szellemileg és fizikailag egyaránt életre szóló emlékekkel gazdagodtunk. Persze igazán csak magam nevében beszélhetek, de azt hiszem, mindannyian nagyon jól éreztük magunkat.

Igyekszem mindenről részletesen beszámolni, remélem, sikerül. Hideg élelmet bekészíteni, folyó ügyeket elintézni, naaaaagyon hosszú leszek!

Ott kell kezdenem, hogy néhány hónappal ezelőtt a Zuram Ausztráliában élő rokona (egészen pontosan másodunokatestvére) Vicky e-mailt küldött, hogy párjával, Alastair-el kis hazánkat is útba ejtik európai körútjuk alkalmából. Mivel kötött programjuk és egyéb idegenvezetőjük nem volt, így önként jelentkeztünk a feladatra. És szervezkedtünk, tervezgettünk, telefonáltunk, lefoglaltunk. Na, jó, én csak lélekben támogattam a Zuramat, ő olyan ügyes volt, hogy megoldott mindent egyedül. :)))

Hétfőn délután csörgött a telefon, hogy megérkeztek Magyarországra (Amszterdamból hajóval jöttek, 15 napig tartott az út). Mivel nem tudtuk, mennyire lesznek fáradtak, így aznap hagytuk őket pihenni a szállodában :)))

Kedden 9-re beszéltük meg a találkozót, izgatottan toppantunk be a szálloda halljába, ahol végül Vicky szólított meg minket (hja, könnyű úgy, hogy ő már látott rólunk fényképet) Bemutatkozás és puszik után nyakunkba vettük a várost. 

Átsétáltunk a Lánchídon, majd a Siklóval felmentünk a Várba. Ott elmentünk a Sándor Palota előtt, ahova pont olyan szerencsésen érkeztünk, hogy épp láttuk az "őrségváltást" vagy valami hasonlót.

Megnéztük a Mátyás templomot, ami belülről épp felújítás alatt van, így nagyjából 300 négyzetméternyi fólián kívül nem sok mindent láttunk, na, jó, az egyik oldalsó hajót és a felső térben lévő kiállítást igen. Következett a Halászbástya (ami egyébként fizetős lett, teljesen meg is lepődtem, hogy már oda is belépőjegyet szednek...) 

Visszasétáltunk a Palotába és lifttel mentünk le (mert olyan ügyesek voltunk, hogy a kocsit még reggel ott tettük le) Elgurultunk a Citadellához, ott is sétáltunk és persze fotóztunk és beszélgettünk és kérdeztünk és hallgattuk őket és ők is minket.

A Citadella után a Gellért vízeséshez mentünk, pontosabban a kocsit letettük a pesti oldalon és átsétáltunk Budára a vízeséshez.
Mivel kellőképpen elfáradtunk és megéheztünk, így ismét kocsiba ültünk és Inárcsra jöttünk, ahol a Zuram szülei már vártak minket, gulyás levessel, csúsztatott palacsintával és persze nagy öleléssel.

És végre egy kép, amin én is rajta vagyok (egyébként azt hiszem, az egyetlen...)

Jó sokáig beszélgettünk, majd visszavittük őket Pestre a szállodába. Másnap reggel 9-re mentünk és kocsiba ültünk, irány Boldogkőváralja. A Hősök terénél jót viccelődtünk, mert a pénteki Helyőrségi Szemlére készülődve tele volt a tér katonával, dandárzenekarral stb, mintha csak minket köszöntenének.
Boldogkőváralján szakadt az eső és iszonyatosan hideg volt (a rossz idő végigkísért minket sajna) De böcsülettel végigmásztunk a váron, megnéztük a felső térben lévő ólomkatona kiállítást is.
Zuram és parancsolóm a vár alatt lévő középkori étterembe foglalt asztalt. Nagy élmény volt: fa kanállal és kézzel ettünk, hatalmas adag finomságos ételt kaptunk, agyagkupákban hozták még az ásványvizet is.
Miután degeszre ettük magunkat (és a fele adagot sem sikerült megennünk) elindultunk Sárospatakra. Ott megnéztük a várat és a kiállítást.

Itt csatlakozott hozzánk Zuram huga Nóra és férje Robi. Innen együtt mentünk Vajdácskára, ahol Vicky apukája és Csabi nagypapája is éltek. Megnéztük a görög katolikus templomot is, majd továbbindultunk Tállyára. Itt foglaltunk szállást éjszakára, de mielőtt nyugovóra tértünk, meglátogattuk kedvenc pincénket a Dudovics Pincét. Fogalmam sincs, hány bort kóstoltunk végig (habár én kihagytam a "száraz részleget" és csak a félédes boroknál kapcsolódtam be) de a végére már senki nem fázott és azt hiszem, senki nem volt szomjas.

A házigazda szarvaspörköltet készített vacsorára nekünk. Vacsora után pedig dudorászva és nevetgélve sétáltunk vissza a szálláshoz. :))
Reggeli után megnéztünk még egy pincét, csak úgy érdekességképpen, de nem ittunk :)), majd indultunk Debrecenbe. Viszonlag gyorsan megtaláltuk az ottani görkat. templomot, Vicky nagypapája hirdette az igét anno.

Megnéztük, fotóztunk, kaptunk leírást is a templomról. Elsétáltunk a református nagytemplomhoz is, de annyira hideg volt, hogy nem lófráltunk tovább, beültünk egy jó étterembe. Ebéd után pedig nagyon gyorsan mentünk vissza Bp-re*.
Mivel a szálloda előtt nem lehetett normálisan leparkolni, csak lehúzódtunk az út szélére, ahol persze fél perc után jött egy taxis és "ledudált" minket. Zuram épp csak kezet fogott és ment tovább, így rám maradt a búcsúzkodás. Nagyon sajnáltam, hogy a Zuram nem tudott elköszönni rendesen.
Ma reggel 9.25-kor indult a vonatuk Prágába. 8kor megjegyeztem itthon, hogy ha kocsiba ülünk, még beérünk a Keletibe, hogy elköszönjünk rendesen. Nimi még aludt, így pizsiben tettem kocsiba (és ott öltöztettem át), és nagy szerencsénk volt, mert alig volt forgalom, még Vickyék előtt értünk a pályaudvarra. Volt nagy meglepetés, és volt még 20 percünk elköszönni :)
Hát, nagyjából, címszavakban ennyi. És tényleg igyekeztem nagyon tömör lenni. Annyi mindent tudnék írni, mert fantasztikus élmény volt, és úgy érzem, nem csak nekem :)






*így is kocc-kopp 5-re értünk az oviba, ahol Csongi anyáknapi évzárós ünnepsége kezdődött, erről is írok majd