Aki ismeri Nándit, annak nem újdonság, hogy nem mindig tudja kifejezni az érzéseit. Nem annyira bújós, mint a kicsik, bár a napi hátsimi adagra mindig jó vagyok nála. Sokszor távolságtartó és szeret egyedül lenni. Ő ilyen. Ezért volt számomra is boldogságos pillanat a tegnap este. Odafeküdt mellém a "nagyágyba", belefeküdt a karomba. Majd megfogta a kezem és biztos, ami biztos a másik kezét is az én tenyerembe fonta és így álomba szenderült. Hagytam egy kicsit, hadd aludjon így és csak később vittem a helyére.
Aranyos, hogy ilyen! Egyéniség! Így kell nekünk is ilyennek kell szeretni!
VálaszTörlés