Osztálytalálkoztunk

Szombaton volt a 15 éves érettségi találkozónk, úgyhogy jöjjön néhány "magasan szárnyaló és mélyen szántó" gondolat (-hogy egészen stílusos legyek, merthogy ezek egykori történelem tanárunk szavai voltak egy-egy felelet előtt)

Én szerveztem és annyira örültem, hogy eljöttek, akik eljöttek. Régi barátnőmmel 15 éve nem láttuk egymást, nem akartam mondani neki, de majdnem elbőgtem magam, mikor megláttam belépni az osztályba.

Kis csúszással kezdtünk és nagyon izgultam, mert 3 előtt 5 perccel még csak az osztályfőnök és a felesége volt ott... 

Aztán néztünk szalagavatós videót és kb másfél órán keresztül vihogtunk, mint a tinik, mindenki beszámolt az elmúlt 5-15 év legfontosabb eseményeiről, majd vacsiztunk egy kicsit a Saloonban, és utána folytattuk az élménybeszámolást. Az utolsó kis csapattal fél 12-kor bontottunk asztalt*
Fotóztam kevéskét (nem, a D300 még nem gyógyult meg, még mindig árajánlatra várok a Nikon szervíznél, viszont az én jó Zuram vett nekem szüli-névnapra egy D200-ast, amivel remekül abszolváltam az aznapra általam kitűzött célokat.) Szóval, fotóztam, de mivel azokon nem én vagyok, így azokat nem teszem fel, viszont itt van mindjárt két kép is rólam. Végre egy, amin én fotózok.

 És egy másik, amin épp mesélek magamról.

Szép volt, jó volt, 5 év múlva remélem, még többen eljönnek és legalább ennyire jól érezték magukat az ott lévők, mint én.






*Rám maradt 3 doboznyi sülthusi (bundás almával, gombával, ananásszal) és 1-1 doboz saláta. Namármost a görögsalátának kikiáltott förmedvényt nem sikerült elfogyasztani, a teljesen doboz tartalma a kukában landolt, miután megkóstoltam. De részemről ez volt a nap egyetlen negatívuma.