Színházban a vörössel - A muzsika hangja

Az előző bejegyzést péntek 14:55-el hagytam abba. No, innentől már nem volt annyira pörgős az este.

Igazából nem is kellett sokat várni, hogy újra felvegyem a szép csizmámat (aki nem olvasta, miért nem??? az itt megnézheti az előzményeket:
http://minyuka.blogspot.hu/2016/11/szinhazban-vorossel.html)

Ezúttal A muzsika hangját néztük a Pesti Magyar Színházban.

Jegyeket vettem a szüleimnek névnapjukra (még jó, hogy csak 2 hét van a két névnap között, így egyszerre adtuk át) és mondtam nekik, hogy akkora mázlijuk van, hogy pont a mellettem lévő két székre tudtam nekik jegyet venni :)

Meg mernék esküdni, hogy még azt is mondtam, hogy a "Zsuzsika hangjára" kapnak jegyet, és legalább fél órát töltöttem a plakát retusálásával, hogy az aktuális szereposztást rávarázsoljam (ebből 28 perc a megfelelő betűtípus kiválasztásával történt), de úgy tűnik, mégsem azt nyomtattam ki nekik, mert teljesen váratlanul érte őket, hogy Elsa szerepét Csarnóy Zsuzsa játssza. Teljesen feldobódtak a plusz meglepitől :)

Selfiket megcsináltuk már előadás előtt. A fotó csalóka, full teltház volt!

Teljesen meglepődtem, hogy mindent látok a színpadból (az utóbbi időben az Operett színházban, szinte minden előadásnál legalább az egyharmad takarásban volt az előttem ülő fejszerkezete miatt)

Kicsit lassan indult a darab, fogalmam sincs, hogy maga a történet miatt, vagy mert ritkán játsszák, vagy esetleg tényleg így kapja meg a kívánt hangulati ívet. A díszlet egyszerű, de nem is kell ennél grandiózusabb, teljesen jól visszaadja a hangulatot. A jelmezek találóak, néha igencsak impozánsak. A próza néha igencsak halk, de azért mindent értettünk, a dalok pedig nagyon jól szóltak. És huhh, Sáfár Mónika valósággal leénekelte a hajat a fejünkről, eszméletlen jól szólt. Bennfentes információk alapján egyébként a legjobb szereposztást láthattuk, amit én a 7. sorból csak megerősíteni tudok. Geszthy Veronika bájos volt, Fillár István megnyerő kapitány, Zsuzsi lehengerlő, igazi díva, Rancsó Dezső egyszerre vicces és szerethető, a gyerekek pedig cukik és elbűvölőek, ki-ki életkora szerint. Bár sok volt a gyerek a közönség soraiban, nem volt zsibongás, nyüzsi, úgyhogy mindenkit lekötött a darab. Továbbra sem vagyok kritikus, úgyhogy a lényeg: szuper volt, örültem, hogy láttuk!

És egyébként a szünetben is jól szórakoztunk:

És az ehavi csizmás kép:

A színház utáni fénykép-nézegetős dumcsi Zsuzsival abszolút hab volt a tortán, megintcsak többnapi töltekezés - szeretetbombát kaptam!