2018-ban utolsó színházi utam egy új előadásra vezetett a Karinthyba. December 21-én mutatták be A baba című játékot.
Zseniális színészi játék, egy-két jó poénnal megtűzdelve, de egyáltalán nem pozitív kicsengéssel. Illetve ez nézőpont kérdése, de számomra inkább sokkoló volt a vége. Olyannyira, hogy órákig megszólalni sem tudtam (ezúton kérek elnézést Hajnitól, a közönségszervezőtől, akivel az előadás után összefutottunk, de szerintem egy kerek egész mondatot nem tudtam magamból kipréselni)
Az állapotomat jól jellemzi, hogy mikor hazaértem, a Zuram 10 perc után megkérdezte, hogy mi baj van, mert színház után mindig mosolygok és napokig jó a kedvem, mostmeg búskomor lettem.
Korábban azt olvastam, hogy zenés vígjáték, ami szerintem ebben a formában nem állja meg a helyét, bár tény, hogy van benne zene és többször humoros is...
Szóval évzárásként sikerült kicsit mellélőnöm, de aki szereti az elgondolkodtató, mély érzelmi amplitúdókkal bíró prózát, az mindenképpen nézze meg, Földes Eszter fantasztikus, mind robotnak, mind érzelmekkel küzdő mesterséges intelligenciának, Szabó P. pedig nagyszerű mind átlagos pasinak, mind érzelmekkel küzdő embernek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése