minyusan

Az úgy volt, hogy az alapítványtól érkezett egy felkérés (értsd jól: papikám dobott egy emailt), hogy lenne itt egy könyv, amihez tervezni kéne borítót. Vonakodtam, mert sose csináltam még ilyet és tudom, hogy papi elfogult és mi van, ha csak neki tetszik aztán meg beégek. És egyébként sem volt semmi ötletem, mert nem akartam csak egy képet és egy cím + szerzőt rátenni az olyan uncsi és tucat, hanem szerettem volna valami scrap-eset, ha már engem kértek, nyilván ezért kértek.

Elolvastam a nyers szöveget (tördelés-szerkesztés előtt) és megnézegettem a sok-sok képet, amiből még nem lehetett tudni, melyik megy a könyvbe. Hetekig semmi értelmes dolog nem jutott eszembe, pedig a szöveg nagyon tetszett és a képek között is találtam olyat, ami igazán megfogott (ezek közül egyik sem került a borítóra)

Aztán egyik hétvégén -pont mikor Miklóson aludtunk- megálmodtam. De tényleg, álmomban láttam a könyvet és hogy milyennek kell lennie. 

Így történt, hogy elég határozott elképzeléseket tártam a szerzők és az alapítvány munkatársai felé, a tervek között betűtípus és háttérpapír különbség volt, de a koncepció mindnél ugyanaz. Végülis minimális módosítási javaslatokkal el is fogadták ezt (hátulja-eleje együtt, kiterítve) 

 Köszönet Bóbita Design-nak, hogy hozzájárult az általa tervezett pillangós elem felhasználásához! Ezer puszi érte!

A könyvbemutató előtt egy hónappal mikor már rég a nyomdában kellett volna lennie  volt még egy kis huzavona, felmerültek más elképzelések is a borítót illetően, mind képileg, mind a betűtípusra vonatkozóan, hogy egységesebb legyen a belív és a borító. Nem is nagyon tudtam mit kezdeni a szituval. De rövid intermezzo után végül maradt az eredeti terv.

Az ünnepélyes bemutatóra december 5-én került sor Törökszentmiklós város Polgármesteri hivatal dísztermében, nagy élmény volt megélni ezt az estét.

(gyors mobilos fotók, aztán majd jövök tisztességesebb képekkel és valószínűleg tonnányi scrap oldallal)