2018. december 5., szerda

münzandrásosan

 Csendben megsimogatom és rámosolygok. A Könyvborító... Az enyém. Kinyitom és lapozok néhányat. Ismerős szavak és sorok. De már nem a monitorról köszönnek vissza. Kézírás a címoldalon. Nekem szól. Becsukom a könyvet és legbelül mosolygok még egy kicsit.
-szép lett, ugye? - kérdem én szentimentálisan.
-szép. -hagyja rám Ő.
Büszke vagyok és ...boldog.



1 megjegyzés: