2018. május 11., péntek

Éljen május 1.

Idén május elseje hosszú hétvégével járt, a Zuram jó előre bejelentette, hogy ő az exmunkatársakkal csapatépítő berugásbográcsolásra megy Ladánybenére, biztos ami biztos jó messze a lakott területektől, valami tanyára. Én meg ellencsapásként kerestem egy csúszdaparkot, hogy ne csak otthon üljek a gyerekekkel. Igazság szerint akkor még úgy volt, hogy valószínűleg nem megyünk családilag nyaralni és gondoltam, egy kis élmény így is legyen. (Végülis úgy tűnik, júliusban mégis lesz nyaralás is)
No, szóval Szegeden van egy fedett csúszdapark, Aquapolis a neve, mellete közvetlenül a Hotel Forrás****. A szobafoglalásunkhoz belépőjegy is járt, mondjuk ilyen szobaárakkal ez a minimum. Dupla szobát kértem, ami tulajdonképpen 1 hálóószoba +1 nappaliszerűség, ahol a kihúzható kanapén két ember tud aludni, így négyen pont elfértünk.
Az Aquapolis fantasztikus, minden korosztály megtalálja a maga lehetőségét, én is kipróbáltam a legtöbbet (mondjuk a csendes wellnessbe itt sem jutottam el), persze csak akkor, mikor Nimród engedett 5 perc szünetet. Ő egyébként legjobban a sodró medencét élvezte (anya, menjünk sodorni!), de néhányszor lecsúszott a nagycsúszdákon és ő még a bébipancsolót is kihasználta (imádja a tengeri állatokat és a fóka "vízköpő" nagy kedvenc lett)
Csongi lelkesen csúszott mindenhol, ahova engedték. Igazából csak a 2 toronycsuszi (ahova lifttel kellett felmenni) és a kamikaze volt, ahova nem mehetett, az összes többin viszont kifulladásig csúszott.
Nándi mindent kipróbált, természetesen az óriás toronycsúszda volt a sláger, de ott mindig sokat kellett várni (liftnél és fenn is), így legtöbbet az általuk csak UFÓnak nevezett hagyma alakú csúszdán csúszott.
Mivel épp fantasztikusan napos időt fogtunk ki, így szombaton is és vasárnap is kimentünk egy kicsit a kültéri strandosabb jellegű részre, csúsztunk, pancsoltunk, lángost ettünk, jégkrémeztünk, picit meg is égtünk/-tem. 
Mivel nem fáradtunk el eléggé(???!!*/@WTF) így este 9-kor még nekiálltunk bowlingozni, illetve vasárnap este élőzene volt a lobbyban, így táncos-lábú Nimródommal roptunk egy-két számra, és Nándival csocsóztunk (ő csocsózott én meg tekergettem a rudakat, csúfos vereségeket elszenvedve) és egy órára kibéreltük az x-box szobát is.
Sajnos Szegedből kb annyit láttunk, amennyit a szobaerkélyről lehetett, esélyem/-ünk sem volt várost nézni.
 
 
Szombat délután indultunk, hétfőn reggel jöttünk haza, így a kedd reggeli éljen május elseje ének szó és tánc köszöntse inárcsi zenés ébresztőről sem maradtunk le. (a kevésbé helyi lakosok kedvéért: a nem túl jó minőségű fotón az látszik, hogy egy nyitott kisteherautón járják a zenészek Inárcs utcáit, meg-megállnak és zenélnek)
 

2 megjegyzés:

  1. Szerintem ezt "anya, menjünk sodorni!" nem most hallottad Tole utoljara.. Par ev es..

    VálaszTörlés
  2. A hegedűsök meg szúrkálják a ponyvát! :)

    VálaszTörlés