2018. május 18., péntek

Színházban vidáman - Egy csók és más semmi

Színházba menni nekem kicsit olyan, mint karácsonyt várni. Vagy még annál is jobb, mert tudom, sokaknál a karácsony nyűg. Nekem ünnep. A karácsony is és a színház is. Készülök rá, szép ruhát veszek fel, lelkileg hangolódok, aztán az előadás meg vagy azt hozza, amit várok, vagy még jobbat. Mondom, mint a karácsonykor az ajándék. A mostani ajándék a Vidám Színpad nézőterén ért.
Első körben kissé bizarrnak tűnik, hogy egy mozitermet alakítottak át színházi nézőtérré, de a dolog működik: az ülések nagyon kényelmesek, 3. sorból kitűnően lehet látni, senki feje nem lóg be és a lábamnak is volt helye. (ráadásul ingyen parkoló, ami a legtöbb budapesti színház gyenge pontja, és légkondiciónált terem, nem rohadt ránk az ünneplős) További pozitívum, hogy az előadás előtt és a szünetben a darabhoz illő zeneszámokat hallunk, mintegy ráhangolódásként az élményre
És az élmény részemről ismét megvolt. Kissé elcsépelt poénokkal és klisékkel teletűzdelve, de nagyon profi színészi játékkal és tánccal klasszikus Eisemann dalokkal, nagyon szórakoztató kis darab volt ez. (a fotót alant a Vidám színpad FB oldaláról töltöttem le)

Kicsit a szereposztásról is írok: Jancsó Dórának nagyon jól állt a szerep, szép hangja van és nagyon kifejező szeme. Nagyon örültem Horváth Dánielnek, meg is lepődtem mert a plakáton más nevet láttam, szóval őt még az Operettből "ismerem" és nagyon szeretem, ahogy énekel. Most már azt is tudom, hogy táncolni is tud. Csarnóy Zsuzsinak a taps mellé járt a virág is (ha már rajongunk, akkor azt csináljuk rendesen), és ezúttal is leborulok nagysága és lelkesedése előtt, hogy olyan nagy ívű és mély gondolatokat képviselő előadások mellett, mint pl a Futótűz a Radnótiban, ilyen vidám limonádé darabot is ennyi energiával játszik. Straub Dezsőt és Böröndi Tamást gyerekkoromban sokat láttam a tévében hasonló műsorokban, így tőlük kb azt láttam, amit vártam. Aki még nagy hatással volt rám, az Götz Anna, akit még nem láttam színpadon, de nagyon meggyőzött: valami eszméletlen beszédes az arcjátéka! Meg sem szólal, mégis átjön minden érzelem, aminek át kell jönnie, no és fantasztikusan jól adta a kissé maszkulin Tónit és a babát szeretgető Antóniát is.

Őszintén szólva voltak fenntartásaim a Vidám Színpad miatt, és ez is egy olyan darab, amit csak azért akartam megnézni, mert tudtam, hogy Zsuzsi is játszik benne. Kellemes csalódás ért, borzasztó jól szórakoztam, fel is írtam még 2 darabot, a "mindenképpen megnézendő előadások" listámra!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése