Nos, némi szabadság után megkezdtem Sales-es pályafutásomat a Nissho-ban. Lett asztalom (ez már a 7. hely, ahova leülök cégen belül, néha csak az asztal iránya változott, aztán az asztal helye, majd a gyárépületből az irodaépületbe, most vissza és 3 hétig a Project team-el, mostmeg a Sales team-el egy kupacban) És lassan érkeznek a feladatok is. Mondjuk egyelőre elég lassan. Az első "éles" héten a belga főnököm egy mondatban lepattintott, így hét vége felé már majdnem bőgtem, hogy senki nem szól hozzám, én se tudok senkihez szólni, egyedül vagyok, magányos és csak unatkozok egész nap. (remélem, ezt a cégnél kevesen olvassák) Hiába no, aki megszokta, hogy egész nap jön-megy, leszervez, elintéz, nyit-zár, telefonál, megold, annak az egyhelyben ülős semmittevés fárasztó. (még ha művelődés gyanánt elolvastam egy hét alatt 3 db 280-320 oldalas könyvet, akkor is)
Node most! Még mindig a tanulási folyamat elején járok, de már vannak feladataim. Hurrá! És beszélhetek emberekkel (igaz, javarészt angol, belga vagy cseh kollégával) hurrá!
Azt hiszem, arról még nem írtam, hogy július 1-től hivatalosan új japán ügyvezetőnk van (immár a 3. a 3,5 év alatt, mióta én itt vagyok) Ő a hagyományosabb japán elveket követi, így volt néhány érdekes intézkedése (pl szavazást tartottunk arról, milyen betűtípust használjunk a céges nyomtatványokhoz. Őszintén szólva nem ezt tartom a legproblémásabb területnek...)
A japán felfogáshoz igazodva lassan de biztosan bevezetjük a "tiszta-asztal" módszert, ennek kapcsán munkaidő leteltével úgy kell otthagyni az íróasztalt, hogy azon csak a monitor és a billentyűzet maradhat.
Aki ismer engem, vagy legalább látta az eddigi íróasztalnak csúfolt terepasztalomat, az tudja, hogy szeretem, ha az aktuális papírok kéznél vannak, és szeretem magam körülvenni a számomra kedves tárgyakkal. Így van pl az asztalomon 2 Kokeshi baba, 1 cicás celluxtépő, a gyerekek és férj fotója, biztató idézetek, és stresszlabda "keep calm" felirattal. Ez az, amitől embernek érzem magam, nem robotnak. Japániában ez persze felesleges rumlinak számít. Így most minden délután elpakolok egy zárható szekrénybe (amire biztos ami biztos felragasztottam a jelem-gyöngysort természetesen) és minden reggel kipakolok. Tisztára mint a fegyverneki fonott-árusok.
Bakker! Hűhaaa. Szavazás?? jujjj. elpakolás? jáááj :) minden elismerésem :)
VálaszTörlés