Egy kicsit eluralkodott rajtam az Elisabeth mizéria idén, de erről igazából csak a kecskemétiek tehetnek. Bár már 25 éve egyik kedvenc darabom, tavaly októberben beszippantott az előadás és nem is eresztett . Idén a 4+1* alkalommal, immár záróelőadással elbúcsúztattam őket.
Májusban hirdették meg az előadásokat és biztos ami biztos, mindegyikre vettem (szombat délután, szombat este, vasárnap délután), mert nem akartam lemaradni a Bori-Kovács párosról. Szeptember elejére már mindenki be volt zsongva és a lemaradók őrült módon keresték az akkorra már teltházas előadásokra a jegyeket, így nem volt gond eladni a szombatiakat, ekkorra már kiderült, hogy vasárnap lesz a jó dátum szereposztásügyileg.
A család nem nagyon bírta követni a tempót, így vasárnapra egyedül maradtam a rajongásommal. Zsófi jött volna, de kötött programja volt, szegény teljesen összetört, mikor mondtam neki, hogy ez az utolsó. Végül Timi kísért el, akivel év elején már körberajongtuk Balázst.
Mit is írhatnék, egy csoda volt megint. Földszint 3. sorból is.
Voltak apró poénok: Sisi öltöztetőnője jön be a színpadra: "-Je vous en pris, princesse! Ma utoljára még át kell öltöznie!" ... rá pár percre Sisi: "Ha nem lennék hercegnő, beállhatnék a cirkuszba műlovarnőnek. vagy artistának!" Az öltöztetőnő közbevág: "Na persze, Cirkuszhercegnőnek...."**
Bori Réka fantasztikus volt. Nekem ő lett itt a tökéletes Elisabeth. Nem erőlködve, de biztos tartással, csodaszép hanggal vezetett minket végig a darabon. Imádtam. Őfelsége Koltai-Nagy Halál Balázs, immár junior Prima Primissima díjasan (mondjuk ez nem volt rárajzolva, de tudjuk, hogy megérdemelte) most is elvarázsolt mindenkit. Varga-Huszti Máté Rudolfunk ezúttal paróka nélkül (upsz, elfelejtettem megkérdezni, hogy miért is), barett sapkában, de még mindig brutálisan énekelt. Orth Péter, II. FerencJóska, nagyszerű színészi játékával a végére komolyan megszántam most is. Marcz Fruzsina Zsófia főhercegné ismét kő és jég (és az a hangsúly, ahogy odaadta az aláírt lapot: "Szívesen". Hát komolyan megijedtem tőle, nem csoda, hogy az ifjú császár állandóan vigyázzba állt mellette) Szegény Serbán Attilának (aki pazarul énekelt és Szemenyei Janihoz hasonlóan brutál jól tolta Lucheniként) 2x is elment a mikroportja, sőt, a behozott kézi mikrofon sem szólt. Cserébe nagy tapsot kapott.
És megjártam én is a világot jelentő deszkákat: van egy jelenet a 2. felvonásban, ahol 2-3 szereplőt felkísérnek a színpadra. Még az előadás előtt egyeztetnek a nézővel, itt most pl pont az előttem ülővel, aztán később odajött hozzám is az aszisztens, hogy lenne-e kedvem felmenni. Egy nézőt lefotóznak a színpadon, egy néző elsétál az asztal mellett és az ott lévők aláírnak neki 1-1 képet. Na, én voltam a dedikálós, amiről fotóm sajnos nincs, de a kártyákat begyűjtöttem. és az élmény megmarad.
Fura volt, hogy Szente Vajk nem volt ott a tapsrendél, ő ki szokott jönni az ilyen nagy sikereknél (jó 10 perces álló taps volt egyébként)
Így az ő aláírása még mindig hiányzik a könyvecskémből, ahova most több új is bekerült. És készültek új fotók is, az állandóan sapkás Halállal, kedvenc Rudolffal és Frau Wolffal is.
-------------------------------------
*4 kecskeméti és 1 győri verzió
**ami azért vicces, mert az előző évadban szintén nagy sikerrel ment a Cirkuszhercegnő c. darab
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése