Tavaly nyáron még nem vonzott különösképpen a győri verzió, most viszont nem tudtam ellenállni a kísértésnek, és vettem jegyet az Elisabethre. Bogi kísért el, aki nem látta még a musicalt, jó kis beavatás volt. Színház előtti szivárványos fotó és előadás előtti szupergyors szelfi rólunk:
Az előadás az Operett színházas sémára épül, olyannyira, hogy a jelmezeket (vagy legalábbis egy részét egészen biztosan) átvették. A színpadkép viszont teljesen új, Forgács Péter (aki egyébként anno Luchenit játszotta az Opiban) egy cirkuszi porond köré rendezte a darabot. Jó meglátás, és érdekes asszociáció. Volt egy-két bravúros színpadkép. Abszurd módon Rudolf temetése például különösen tetszett, csodálatos temetői vízióval elevenedett meg.
Az egész előadás ritmusa teljesen más volt, ezt mondjuk megállapítottam a kecskemétinél is, ott kicsit pattogósabb, itt lassabb, a zene is lágyabb.
A Halálba nem sikerült beleszerelmesednem ezúttal, Csiszár István inkább tűnt piperkőcnek, magamutogatónak (bocs, de néhol nyálasnak is)* mint egy, a szerelemre rácsodálkozó entitásnak. (pedig megnéztem a társulati fotóját és ígéretesen jóképűnek tűnt) A győri verzióban a Halál csókja nem annyira a szerelem csókja, itt inkább egy megoldás Sissi számára. Ami persze nem rossz, inkább ez is azt erősíti, hogy mennyiféle gondolatunk, elképzelésünk lehet ugyanarról a dologról.
Drukkoltam, hogy ismerős arcokat is láthassak (kettős szereposztással megy), de végül örülök, hogy olyan színésznő játszotta Elisabethet, akit még nem láttam színpadon. Fehér Nóra felidézte a régi, klasszikus Janzás Operettes verziót, kellemesen szép hangja, bájos arca van.
Nagy Balázs egészen Ferenc Józsefesen néz ki, egyenes kiállása, bonvivános tartása és osztrák császáros megjelenése, nameg a jó hangja engem meggyőzött, de egészen biztosan nem lett szerelmes Elisabethbe. Nagyon jó helyen ültünk, nagyon jól láttam az arcukat és szerelemnek vagy szenvedélynek nyomát sem láttam rajta. Kár érte.
A hangzás remek volt. Mindenkinek értettem minden dalát. Minden szótagját. Nem hadartak, nem nyomta el a zene a kórust, a mellékszereplők is szépen, artikuláltan, erőteljesen szóltak. Szerintem ilyen nagyon ritkán van, úgyhogy beírtam mindenkinek egy pirospontot!
Összességében nagyon jól éreztem magam, kicsit nosztalgikusan, kellemesen kikapcsolódva (az egyébként nem annyira könnyű és nem annyira pozitív darab alatt). Jó volt Bogival összefutni, körbejártuk a színházat is.
És végül (de klasszikusan nem utolsó sorban) le kell még írjam, mert ez is motoszkált a fejemben hazafele jövet, hogy azért ez mennyire király már, hogy csak úgy kocsiba pattanhatok és elmehetek az ország másik felébe és megnézhetek egy nekem tetsző előadást. Hálás vagyok érte!
------------------
*mind hangszínben, mint megjelenésében Mester Tamást idézte 1996 környékéről),
Azt hiszem itt kell leírnom, bár a fejemben sokkal szebben összeállt a gondolat, de a lényeget itt fogalmaztad meg ( meg a következő bejegyzésben). Annyira de annyira örülök h rátaláltál erre a színházas kikapcsolódásra. Menjél, élvezd, írd le ilyen fantasztikusan . Meglátod a dolgokban szépet, hálás vagy a lehetőségekért, szerintem ez az élet sava borsa. Bölcsülsz Hugi! Büszke vagyok Rád és szeretlek.
VálaszTörlés