A Jekyllről kifele jövet nézegettük a repertoáron lévő darabokat és Zsófinak megakadt a szeme az István a király plakáton, Feke Pállal.. Én már láttam a Sándor-Dolhai párossal*, de a Kocsis-Feke felállás is nagyon vonzónak ígérkezett. Arról nem is beszélve, hogy a múltkor hiányzott Szabó P. Sur. A nyári jegyvásárláskor még nem tudtam, hogy ennyire összetorlódnak az Elisabethek, még arra is gondoltam, hogy ezt most kihagyom, de ki tudja, jövőre lesz-e egyáltalán színház, így Zsófival elmentünk rajongani. Mondjuk a menés az nem kifejezés, egyenesen rohantunk, mert akkora dugó volt Pesten, hogy az eredeti tervek helyett letettük a kocsit a Pöttyös utcánál és metróztunk, villamosoztunk - tűsarkút nem kímélve szaladtunk. Őszintén szólva 18:40-kor, mikor beszálltunk a metrókocsiba, nem gondoltam volna, hogy az Operett színház előterében még sorbanállunk jegyolvasásra, egy kávé még simán belefért volna....
Több megállapítást is tettem az este folyamán:
-Kocsis Dini megérett a királyszerepre. Őszintén. Nagyon jó volt! És az az üvöltés, ahogy felnégyelte Koppányt, huhh, lúdbőrözősen nagyon jó volt.
-Rajongásunk első számú tárgya (vagy alanya) ezen az estén Feke Pali: megmackósodott, de azért... hát na, ez a rosszfiús imidzs nagyon jól áll neki. A hangja pompás, erőteljes, a szőrmebundájában és kiállásában nekem a vezérbika szó jutott róla eszembe hazafelé.
-És hűha-hűha, György-Rózsa Sándor miket tud produkálni. Mondanám, hogy csorgattam a nyálam, de még a végén zavarba jövök, pedig igazából arra gondoltam, hogy igen-igen, lehet így is énekelni és előadni és véres kardot hozni és atyaég, lenyűgözött, wow-wow, lehet, hogy új kedvenc született? Főszerepeket neki!!!
-nah, higgadjunk le.
-első sor közepére úgy vegyetek jegyet, hogy mindenki rátoknyálaz a színpadról. Még szerencse, hogy nincs már kovid... Mi a szélén ültünk egyébként, így csak jót röhögtünk, ahogy törölgették magukat...
-Gubik Petra csodás. Mondanám, hogy mint mindig és tényleg. De most még jobban tetszett, mint múltkor!
-És fantasztikus, hogy mennyi ember énekel, táncol, dobol egyszerre a színpadon és milyen energiákat mozgatnak meg, az embernek kedve lenne felmenni és velük együtt trappolni és nehéz ám nem velük énekelni a közönség soraiban.
-Az a színpadi zárókép eszméletlen jó! Megbabonázza az embert.
És azért is jó Zsófival színházba menni, mert jobban ismeri a színészeket és a régi Opis darabokat, mint én, nem néz rám furcsán, ha gyerekesen rajongok és idiótán vigyorgok, és kérdés nélkül a művészbejáró felé kanyarodik előadás után, miközben kedélyesen elcseveghetünk a látott művészi teljesítményekről (igazából férfi felsőtesteket akartam írni, de még a végén kikapunk... szóljatok rám, ma nagyon rossz vagyok...) és még fotót is készít rólam. Hát tiszta szerencse, hogy magammal vittem.
Tordával: nemcsak jól énekelt és jól táncolt, de übercuki volt az előadás után. Köszönjük szépen, jár a pirospont!
Hát így volt. Szép volt! Aki nem hiszi, járjon utána.
------------------------------------------
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése