Nagyon érdekes dinamikája van annak, hogy hogyan "íródik" egy-egy blogbejegyzés. Van úgy, hogy nagyon szeretnék írni valamiről, de annyira sok mesélni valóm lenne, vagy annyira túlteng bennem az érzelem (vagy ezek egyszerre), hogy nem tudom, hogyan kezdjek neki. De aztán elég csak egy kép, vagy akár egyetlen kifejezés, amitől beindulnak a fogaskerekek. Ez jelen esetben a "Botos Pápa Kalapos Földi Helytartója" volt, amin percekig hangosan nevettem a céges mosdóban kicsit sem nézhettek a szokásosnál is hülyébbnek. A névadást egyik nagyon kedves útitársunknak, Beának köszönhetjük, és neki utaljuk majd a jogdíjat is, miután levédeti.
Szóval a római vakáció szülinapi ajándék volt (nem AZ a Római Vakáció, hanem ez a római vakáció, bár Audreyt és Gregoryt sem nélkülöztük utunk során). A célpontot egyébként nagyjából a dátum alapján választottam: amikor nincs meccsnap, kicsit kevesebb szabit kell kivenni és nincs színházjegyem. Római utazást már a kovid előtt* terveztünk Fannival, bár akkor egy rapid túrát gondoltunk ki. Őszintén szólva ez most kicsit nevetségesnek tűnik: 5 nap alatt csak a leglényegesebb dolgokat néztük meg, napi 14-18 km-t gyalogoltunk (ebben nincs benne a metrós-buszos városnézés, célpontig eljutás) és még így is kimaradt minimum Mózes, de nyilván sok egyéb látnivaló is.
Szóval, 5 nap a nővéremmel, az élménybeszámoló szükségszerűen több részben fog érkezni. Hát elindultunk** :)
--------------------------------------------------------
*pont ma említettem az egyik megbeszélésen a HR vezetőnknek, hogy ez már csak olyan, mint Kr. előtt, meg Kr után: kovid előtti és kovid utáni időszámítás szerint.
** nyugi, nem fogok óránkénti leosztásban beszámolót készíteni, de most kicsit túlszaladt a bemelegítés, nameg a reptér-fetisiszta énem már azzal is beérte volna, hogy beszálláskor ott volt előttünk néhány száz méterre az apronon a Jumbo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése