Csütörtök délelőtt egy nagy közös sétát tettünk. Metróval a Spagna-ig, majd gyalogosan a Spanyol lépcsőhöz néhány fotó erejéig. (azt már a metrón megtudtuk, hogy Gregory és Audrey itt is járt a Római vakáció c. filmben) Tovább a SantAndrea bazilikához, ahol nem sokat időztünk, de a kertet megcsodáltuk. Azt hiszem, itt kezdtem el írni Elizabet bölcs és humoros mellékmondatait. Saját bevallása szerint ő észre se vette, hogy ilyeneket mond, de ott az adott pillanatban nagyon jól jöttek ki. Szóval a 24 fős turista csoport áttrappolt a barokk templomon és az ódon kerten, ahol szinte megállt az idő. Mennénk kifelé, az oldalsó ajtón, majd Elizabet megszólal: "Ez a kapu be van zárva... nem baj, majd én kinyitom" (mindezt olyan természetességgel, mintha minden olasz templomhoz lenne kulcsa. Mondjuk lehet, hogy van egyébként)
Innen a Trevi kúthoz mentünk, ahol természetesen dobtunk pénzt a vízbe és ettünk egy isteni fagyit is. A Santi Vincenzoba nem mentünk be, itt csak megtudtuk, hogy "mivel 22 pápa balzsamozott szívét őrzik, ezért ezt a belsőségek templomának is hívják" Bár az is lehet, hogy ezt nem viccből mondta, hanem az olaszok tényleg így hívják...
Majd elsétáltunk Hadrianus templománál, és vagy 20 másik templomnál, a csokifalas csokibolt, a Montecitorio palota és a Marcus Aurelius oszlop előtt és itt kapcsolódnék az egyik első történelmi megjegyzéshez, ami a buszon hangzott el: "az obeliszkok alját majd elolvassa az, akinek van szemüvege..." Na, ez az oszlop pont nem obeliszk, de sebaj.
El is érkeztünk a Pantheonhoz, ahol kicsit sorba kellett állni, de nem volt vészes, közben lehetett fotózni is. Engem leginkább az fogott meg, hogy mennyire jó a fény eloszlása odabenn. Persze a mérnöki csoda is lenyűgözött. Innen továbbsétáltunk a Navona térre, ahol elidőztünk kicsit, majd visszamentünk a hotel(ek)hez busszal. "Melyik busz jön? 64. Na, azzal nem megyünk, mert azzal a bűnözők járnak" - ez már szállóigévé vált a csoportban addigra... Ebéd. Mi a Notoval szemben lévő perui étterem teraszán ebédeltünk (mondjuk nekem az hogy perui, az csak a rendelés után esett le, pedig vagy 5x olvastam el, hogy "peruvian" De a tészta jó volt)
Pihenni nem volt sok időnk, délután indult az "ókori Róma" program. A Colosseumhoz mentünk először. Itt volt egy kis kellemetlenség, mert a csoportból ketten később jelentkeztek, így 2 főnek külön kellett bemennie, mert nekik az iroda egyéni belépőjegyet vett, nem csoportosat. Mi jelentkeztünk (én azt hittem, mi voltunk a késői jelentkezők) viszont mint pár perccel később kiderült, hogy ez a két jegy fél órával későbbi belépésre jogosít és a biztonsági őrt sem mi sem az idegenvezető nem tudta meggyőzni. Így a csoport elindult, mi meg ott dekkoltunk 10 percet a kapuban. Amikor az első őr elment sétálni, a másik biztiboy intett, hogy menjünk... Mindegyis, sokmindenről nem maradtunk le, a keresztnél utolértük őket és hősökké avattak minket a csoporttársak :) A Colosseum nagy. És sok kő van benne. Hihetetlen elképzelni, hogy ezt emberek meg tudták ilyen precízen építeni.
Rövid séta után eljutottunk a Palatinus dombhoz. Őszintén szólva nálam itt jött az első hűha érzés. Kinn a teraszon lenézni egész Rómára... elakadt a lélegzetem... Akkor józanodtam ki egy kicsit, mikor lesétáltunk a romok közé és rájöttem, hogy már végképp kipurcant a 150-es objektívem. Azért a padon ücsörögve még sikerült egy legyet röptében lekapnom vele :)
És ezzel véget is ért az aznapi fakultatív progi. Vacsi, pihi, folyt köv.
De jó hogy lejegyezted Elizabeth aranyköpéseit. Hihetetlen h még erre is volt energiád.
VálaszTörlésJuditnak jó az a fintora
VálaszTörlés