Színházban - szülinaposan

 Június 22-én ígértem nektek élménybeszámolót. Szemeztem a bemutatóval is, de aztán arról letettem. Már két hete ezt hallgatom youtube-on, de végülis hirtelen felindulásból elkövetett jegyvásárlás okán szülinapos kecskeméti színházazás lett belőle. (remélem, hagyományt teremtettem)

A Kőszívű-Baradlay legenda musical le se tagadhatná atyjait. Olyannyira hogy néha láttam magam előtt a Puskás cheerleadereket. Persze ezt tekinthetjük úgy is, hogy az alkotók (rendező - zeneszerző - koreográfus - díszlet - jelmez) megtalálták a saját stílusjegyeiket, amik fémjelzik a munkájukat és ha hallgatod, nézed, rögtön be tudod azonosítani, hogy ez egy Szente-rendezés, Juhász-zene, Túri-koreo.  A tőlük megszokott stílusban lendületes képekkel, fülbemászó dallamokkal, csodálatos ívekkel és jellemekkel-  és még vicces jelenetek is voltak benne.

Az eredeti regény történetét hűen követték, persze jócskán kimaradtak belőle jelenetek, de a történet egésze ettől még nem sérült.  1-2 apró módosítás inkább a hangsúly áthelyezését szolgálta. Mondjuk a címe még jó, hogy Baradlay legenda, mert anyut annyira előtérbe tolták, hogy néha nem is A kőszívű ember fiai, hanem "A kőszívű felesége és egyéb családtagok" címet adnám neki. De egyébként imádtam Polyák Lillát (és jujjjj, de nagyon kíváncsi vagyok Marcz Fruzsinára ugyanebben a szerepben) 

A fiúk között én Koltai-Nagy Balázst és Orth Pétert én felcseréltem volna, de bizonyára csak azért, mert utóbbi "otthonülős" döntésképtelenségét, amit itt kihangsúlyoztak, azt már szinte megszoktam az Elisabethből tőle. De egyébként így is pompásak voltak, imádtam a Türelem c. számot tőlük is (a youtube-on az Erkel színházas szereposztással énekelték fel) A Vésztartalék jaj de jó volt, és a Hajnali köd is nagyszerűen szólt és az Ödönt alakító Mechle Christian Csillagaim c. száma is meggyőzött, hogy fiatal kora ellenére nagyonis ott a helye a legidősebb Baradlay fiút alakítani.

Bori Réka és Kovács Gyopár tökéletes választás volt a lányok szerepére,  gyönyörűen énekeltek.

Összességében: nálam nem ütött akkorát, mint az Elisabeth bemutatója, de azóta is Kőszívűs dalokat dúdolom, szóval célt ért, csak még hagyni kell kiteljesedni. Addig is meg kell néznem a másik szereposztással, csak hogy biztos legyek benne, hogy mindent jól láttam.... Csak azért. Nyilván....