Áprilisban nem írtam erről, bár magamnak lejegyzeteltem, de nyilvánossá nem tettem, így ősszel erősen gondolkodnom kellett, hányadiknál járok pontosan. Nem mintha lenne jelentősége, nem darabra mérem az élményeket, max év végén tartok elszámolást.
Szóval, egyik kedvencke, a Jövőre, Veled, Itt. Áprilisban:
Március végén már kezdtem aggódni, hogy áprilisra még nincs színházjegyem, aztán kedd reggel hívtak az Operett színházból, hogy az aznapi Jövőre, veled, itt elmarad, áprilisban pótolják, jó lesz-e az időpont, vagy visszaváltom. Így máris lett jegyem áprilisra. Juci jött el velem, és alig akarta elhinni, hogy mindig találok valami újdonságot a darabban. Én meg akkor lettem igazán izgatott, amikor megláttam a táncosok között Godó Gabi nevét. Akiről ugye tudjuk, hogy Szabó P. felesége, és ebben a darabban nem szokott táncolni, énekelni. Szóval most is volt új látnivaló, ráadásul a főszereplők is elemükben voltak. Annyi új poént kaptunk, szakadtam a röhögéstől. Janzától megtudtuk, hogy Szabó P. úgy fekszik ott, "mint egy híres színész, aki 40 fokos lázzal otthon fetreng és miatta le kell mondani az előadást" és most Connie-Csivá híres rendező fogja Szabó P. legújabb musicaljét rendezni (ez egyébként már szerintem volt korábban) És az utolsó lemezjátszós rész a szokásosnál is hosszabb lett, imádtam így! Nameg, hogy "a 113-ból melyik volt a kedvenced, te őrjítő könyvelő?"-kérdésre az "új lány-új lány" lett a válasz. Ullman Zsuzsi pedig olyan fenomenálisan tekerte a csípőjét, hogy még George is felfigyelt rá és a szokásosnál is több jattot adott neki. Csodás volt, imádnivaló, szórakoztató.
Aztán felröppent a hír, hogy végleg leveszik a műsorról a JVI-t (állítólag Szabó P.-nek volt egy erre utaló félmondata egy májusi önámító önálló estjén) Az évadhirdetésnél sem láttam a plakátokon, így nem is kerestem rá jegyet, mígnem az egyik ismerős kitette még október elején, hogy elcserélné meglévő jegyeit. Hahhh, nagyon megörültem, hogy mégis lesz előadás.
November végén Ancsa kísért el, aki még a Gyöngyhajú szünetében mondta, hogy nagyon szereti Janza Katát és Szabó P. Szilveszter, gondoltam, hogy tetszeni fog neki is. Fantasztikusak voltak most is, annyi mindennel töltekezik a lelkem ilyenkor. Jó látni, mikor a tapsrendnél kikacsintanak, vagy mikor az előadás közben látod-érzed, hogy ez most tényleg egy meghitt ölelés, egy puha csók, nem az a kapkodós-eljátszott, mint a darab elején. Talán most nem volt annyira fergetegesen vicces (persze még így is könnyeztünk a nevetéstől), de a közönség jól reagált, még nyíltszíni tapsot is kaptak, ami ilyen pici közegben ritkán van. (még ennél a darabnál sem nagyon)
A "szokásos-imprós" résznél most úgy "fekszel ott a műbajszoddal, mint Tom Selleck a Magnumból" és Connie ezúttal Konika lett ésésésés szerintem most először volt "hideg vízó" a fürdőkádas Una lacrima sul viso helyett. Pazarul játszották, imádom, ahogy Ullmann Zsuzsát is bevonják az utolsó jelenetnél, ésésés a végén a lemezjátszós rész megint hosszú volt, még Janza is elkezdett énekelni, pedig csak dúdolni szokta, hogy tiriririríííííí.
Vettem jegyet februárra :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése