2023. november 2., csütörtök

#Majdnem-kritika nyárról - Őrült nőcis

Még a Szép nyári nap előtt, de már augusztusban volt egy hirtelen felindulásos jegyvásárlásom az Őrült Nők Ketrece c. musicalre a Mézesvölgyin. Ezzel is szemezgettem már korábban, különösen azután, hogy az egyik kolléga ódákat zengett mindig, amikor csak szóba került a "kedvenc színház" téma. Viszont erősen visszatartott a tény, hogy eddig Alföldi Robi rendezéseit nem szerettem és Stohl Buci se lopta be magát a szívembe a Billy Elliot kapcsán (se). A pozitív oldalt ugyanakkor erősítette, hogy Józan László játszotta Jacob-ot (egyébként Fehér Tiborral is el tudom képzelni ezt a szerepet) őt nagyon kedveltem korábbi színpadi szereplései miatt, és titkon reménykedtem, hogy esetleg Zsuzsi* ugrik be Jacqueline szerepére, mert tavaly ő vitte. Végülis a színház segített a döntésben: előző este 50%-os kupont dobtak fel, le is csaptam a lehetőségre.

Nah, elég sok szót pazaroltam a jegyvásárlásra, ami előrejelzi azt, hogy a darabról nem biztos, hogy sokat fogok írni. 215 szavas kisesszét fogalmaztam ide, amit aztán ki is töröltem. Egyszerűbb azt írnom, hogy túl sok volt nekem. Nálam nem az elfogadást erősítette, sőőőőt. 

VISZONT (így nagybetűkkel) Stohl Buci hatalmasat nőtt a szememben. Olyan energiákkal működött, hogy simán elhitette velem, hogy transzvesztita. Úgy énekelt, ahogy kellett, hátán vitte a darabot, ahogy kellett. Sajnos ezzel le is nyomta Hevér Gábort maga mellől, kettejük között a kémia nem működött aznap este. Söptei Andrea pompás volt a fel-feltűnő, üdítően emberi Jacqueline szerepében. Mihályfi Balázs kicsit túljátszotta a fröcsögő hazafiját, így nem utáltam meg annyira, hogy elhiggyem, tényleg létezik ennyire groteszkül szélsőséges ember. Mondatainak súlya pont elég lett volna. Így szerintem inkább röhejes lett. Ütős csend nem nála állt be, hanem Stohl Zaza Buci egyik történeténél.

Persze nem bántam meg, hogy elmentem, hiszen minden élmény jó valamire, itt pl arra, hogy tudjam, ez nem az én_kedvenc_darabom (és örültem, hogy egyetlen nemiszerv sem került elő nyilvánosan a színpadon, max az állólámpa formájában...)



-------------------------------------------------
*ha csak ennyit írok, hogy Zsuzsi, akkor Csarnóy Zsuzsára gondolok... mindig... [a szerk]

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése