No, csak rászánom magam, és leírom az egész sztorit, vagy legalábbis az én álláspontomat.
Messziről kéne kezdenem a mesélést, mert már szeptember óta mondogatja heti rendszerességgel az egyik óvónéni, hogy Nándi sokszor hangoskodik ebéd ill. pihenőidő közben, és néha elkezd ordibálni. Az előbbit nem kommentálom, gyerek és kész, illetve annyit tennék hozzá, hogy az óvónéni szerint is másokra többet kell rászólni. Az utóbbi meg: hát igen. Ez az, amivel nemigen tudunk mit kezdeni. Ha várakozni kell, vagy nem tud magával mit kezdeni, így vezeti le a feszültséget. 2 nappal az "incidens" előtt ugyanez az óvónéni azt mondta még erre, hogy majd kinövi...
Ha az előzményeket is le akarom írni, akkor onnan kell kezdenem, hogy hétfőn, mikor mentem érte, még uzsonnáztak, megálltam a folyosón, hogy ne vegyen észre Nándi, és csak kukkoltam (csúnya dolog, de nagyon kíváncsi vagyok) Egyik kisfiú elkezdett sírni. Óvónéni: "mivammán, mérsirsz?" Ferike: "Flóra adott egy pofont és megütötte a szemüvegem" Óvónéni: "Akkor add neki vissza!" Kisfiú csak néz, "álljá fel, menj oda és adj neki egy taslit. Tessék, csináld" Odamegy a kisfiúhoz, felállítja, Flóra felé forditja "Hol ütött meg?" "Itt" "Na, adjad vissza neki" És kisfiú ad egy kisebb pofont Flórának.Gondolom meglátott, és biztos érdekes képet vágtam, mert nemsoká jött ki a folyosóra és exkluzálta magát, hogy értsem meg, a Flóra már sokszor bántotta a kicsiket és ő igenis visszaadatja. Mivel én tipikus konfliktuskerülő nyúl vagyok, így kedvesen mosolyogtam (bár lehet, hogy csak zavarodottan vigyorogtam), biztosítottam róla, hogy nem vagyok óvodapedagógus és rábízom a közösségi nevelést. Csabi csak röhögött, mikor meséltem, hogy életre neveli a gyerekeket.
Szerdán Zuram ment Nándiért (még jobb is, ő tud kellőképpen morcos képet vágni) Mint kiderült, Nándi bugyborékolt az uzsonnánál, nem fogadott szót és kiabált ezért az óvónéni adott neki egy pofont, ami akkorára sikerült, hogy az arcát beütötte az asztalba.
Kérdeztétek, mit csináltunk. Gyakorlatilag semmit. Úgy beszéltük meg, hogy adunk még egy esélyt az óvónéninek, aki egyébként azóta minden nap 10x bocsánatot kér mindenért. Lefotóztuk Nándit és ha lenne következő eset (reméljük, nem lesz) akkor ügyet csinálunk belőle. Most "csak" annyit tettem, hogy felraktam ide (sanszos, hogy olvassák az oviból is) illetve délután elmeséltem a szomszéd néninek is, ezek után garantált, hogy holnapra a fél falu tudni fog az esetről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése