Az oviban ma volt az anyáknapi ünnepség. Korábbi kudarcaink (?) folyományaként nem vártam túl sokat a dologtól -mondhatnám, de nem így van. Minden anya vágya, hogy a közönség előtt is büszke lehessen a kisfiára/kislányára. És még ha már kezdem is elfogadni azt, hogy Nándi ilyen (nem szereplős, "helyzetben" szorongós stb) akkor is legbelül egy icipicit azt vártam, hogy majd büszkén kiáll és szép hangosan mondja a verset amit az ünnepség előtt öltözködés közben 3x is elmondott itthon - nem nagyon tud titkot tartani.
Azzal kezdődött, hogy bejöttek és Nándi a terem végéből átkiabált:
-Ne nézzél! Ne is fotózzál.
Leültem és nem fotóztam - egy darabig. Úgyse bírtam volna ki...
És bár egyáltalán nem hangosan, de elmondta a verset - igaz, közben direkt elbújt a "szomszéd" hátamögé, nehogy levideózzam. Azt azért majd még gyakorolni kell, hogy kissé diszkrétebben unatkozzon... Az ünnepség végére aztán belejött a mókába, olyannyira, hogy a "zárótáncot" olyan nagy lelkesedéssel adta elő, hogy kishíjján a gatyája is leesett...
És ilyen szépet kaptam:
Végül itthon sikerült felvennem videóra a verset, de azzal majd csak holnap jövök, addig készítsétek a zsepiket :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése