Mai lovaglás

Mivel Nándor és Csongor csütörtök óta a nagyszülők kizárólagos figyelmét és rajongó szeretetét élvezik, így ma egyedül mentem ki a tanyára. És olyan élményekben volt részem, hogy nem is vagyok benne biztos, el tudom-e mesélni, át tudom-e adni. Ha röviden akarnám írnia, kkor: túl vagyok életem első bakolásán (és nem estem le, majd ügettem 4 teljes kört jó ütemben, jó tartással.

Bővebben: lovaglás előtt kis kedvcsinálóképpen fél kilónyi répával kínáltam Iport. Mikor R. szólt, hogy mostmár elég a falásból, a maradékot a végén kioszthatom, felpattantam a ló hátára* Kisétáltunk az istállóból, kiérünk a pályára, R. megszólal: "na, ebből lehet, hogy répalovaglás** lesz" Erre Ipor elkezdett fickándozni. Komolyan, mintha rodeóztam volna, úgy éreztem, és persze kapaszkodtam veszettül, szorítottam kézzel, lábbal, le ne essek. Nem tudom, mennyi idő telt el, nekem perceknek tűnt, de valószínűbb, hogy csak néhány mp. volt az egész. Miután megálltunk, ránéztem R.-ra: Mi az a répalovaglás??? Hát ez. Ugrál, mint a bakkecske. Bár valószínűleg inkább megijedt az ostor láttán. Pedig R.-t még lóversenyzős körökben is úgy ismerik, aki nem "bántja" a lovat (nyilván más se veri, de ő hajtás közben se használja az ostort) 

Sétáltunk pár kört, R. nagyon megdícsért, milyen ügyesen ültem. és kapaszkodtam, nyugtatgatott. :))) Én jót röhögtem, hogy, na, jó kis adrenalinbomba kezdetnek... Miután lenyugodtunk kicsit (R. kérdezte, hogy le akarok-e szállni, de csak a kengyelt igazgattam, mert előrecsúszott benne a lábam) elkezdtünk ügetni. Vagyis csak elkezdtünk volna, mert Ipor nem nagyon akart. Rázta a fejét, elindult, megállt. Már azt hittem, velem van baja, én vagyok ennyire béna és nem tetszik neki valami, de R. szólt, hogy kicsit üljön fel inkább Kata, aki már gyakorlott lovas, kicsit belovagolja nekem. Szóval, eleinte is disznyókodott, de aztán Kata összeszedte a lovat :) és cseréltünk. Plusz, R. tett fel rá valami gumis kantárszerűséget, (elfelejtettem megkérdezni a hivatalos nevét), ami nem engedte, hogy túlzottan előrenyújtsa a ló a fejét.

Innentől kezdve Ipor kezesbárányként lóként viselkedett, azt csinálta, amit akartam, ügetett, ha indítottam, megállt, ha megállítottam. És sikerült végre ráéreznem a csípőmozgásra (nem felfelé, inkább előre) és a fejem is egy helyben maradt és a lábam is jól állt és 4 olyan fantasztikus kört ügettünk, hogy a végén majdnem elbőgtem magam. Persze éreztem közben, hogy volt ritmusváltás, meg néha nem jól tartottam a sarkam, és és sokszor lefelé néztem (a ló mozgását figyeltem), de mindezek csak apróságok voltak. Ráadásul R. 2. kör közben kérdezte, hogy ez most nagyon jól megy, mehetünk-e még, tehát ő is jónak látta (R. egyébként folyamatosan kommentálja, mit csinálok jól, mit nem, nagyon biztat és lelkesít)

Hazafelé, ha nem kellett volna nyomnom a gázpedált, tuti 2 centivel a föld fölött repültem volna. 

*igen, már nem annyira kászálódásos a jelenet, ami 2 dolgot jelenthet: én vagyok rutinosabb, vagy R. van jobb erőben és könnyebben feldob. Bár az egyik nem zárja ki a másikat

**répalovaglás: nem lovas szakszó :))) arra utal, hogy a jutalomrépának annyira örült, hogy örömtáncba kezdett. Csak azt elfelejtette, hogy én is ottvagyok a hátán.