Egy héttel el vagyok maradva blogolás ügyileg. Pedig minden nap történt valami, amit érdemes lenne elmesélni, de nem akartam csak pár sorokat irogatni, így csak gyűltek, tornyosultak a hullámok, amik végül összecsaptak fejem fölött és most rátokzúdítom az elmúlt hét eseményeit.
Kezdve az egy héttel ezelőtti lóversennyel.
Végül csak eljutottunk a Derbyre. Nagyon hűvös volt az idő, a gyerekeknek is hamar elfogyott a türelme, így végülis csak néhány futamot vártunk meg, anyummal és a gyerekekkel hamarabb eljöttünk. Zuram és apukám még maradtak és a derby futamát is megvárták. (én is szívesen maradtam volna, de a kölkök már nagyon nem bírták) A marcona időjárás ellenére elég sokan voltak, sőt, ahogy közeledett a nagydíj futama, egyre többen. Nem vagyok elég extrovertált ahhoz, hogy nyílt színen üvöltözzek vadidegen emberek előtt számomra ismeretlen lovaknak, de ahogy egy-egy versenynél a lovak a célegyenesre fordultak egyre inkább felbolydult a tömeg, és annyira magával ragadta az embert az egész hangulata, hogy azon kaptam magam, hogy én is azt kiabáltam: "Ne fogd vissszaaaaaaaaaaaaaa". A hangulat azért megcsapta Nándit is, minden futam előtt megbeszéltük, kinek szurkolunk (én nagy szakértőként a lovak neve alapján választottam - Nomen est Omen alapon, és komolyan mondom, dobogósok lettek mind. Kivéve talán Amfetamin, aki nevével ellentétben nem tartotta sokáig vezető pozícióját.
És akkor némi képes hangulatjelentés:
Amíg a felnőttek megszakértik a Turfot, addig én nézelődök egy kicsit
Adok neked is egy kis pattogatott kukoricát
Bújós
Apum kedvenc zsokéja (Németh Sándor - Törökszentmiklósról elszármazott)
Elstartol (az egyik) mezőny
Vágta a futam elején...
...és a végén
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése