2011. szeptember 11., vasárnap

Mai lovaglás

Néhány hete arról panaszkodtam, hogy ha kimarad több hét lovaglás, szemmel láthatóan bénább vagyok. Papikám felvetette, hogy miért nem megyek gyakrabban, én meg majdnem válaszoltam neki a kommentre, hogy azért, mert 2 hetente megyünk Miklósra, és így nem tudok R.-hoz kimenni. De amint ezt így kigondoltam, rájöttem, hogy Miklóson is tudnék lovagolni. És nincsenek véletlenek: azon a hétvégén hazamentünk a szüleimhez, és az egyik Infóban (helyi hirdetési újság) egy felhívást fedeztem fel: kezdő lovasokat is szívesen látnak egy lovardában. 
Ma került sor az első látogatásra. Úgy terveztem, hogy Nándi és Csongi is jön, de Nándi előző nap belázasodott (azóta sem volt láza, le is kopogom: kopp-kopp-kopp.) így csak Csongi és apum kísértek el.
Hát akkora állatra ültem fel...Hűűű, meg háááá.... Mivel sokkal szélesebb volt, így teljesen más lett a tartásom, a lábam más helyen volt, térddel szorítani is nehezebb volt. Igazából minden, amit eddig tanultam, vagy tudni véltem most pillanatok alatt köddé vált. Felkészültem én arra, hogy majd más ló máshogy üget, nade erre nem számítottam. Ipor (mivel  alapvetően ügetőversenyre van trenírozva) sokkal jobban maga alá húzza a lábát, ugyanakkor jobban előre is nyújtja. Kvázi nagyobbat "ugrik", gyorsabban üget, és kicsit könnyedebben, legalábbis nekem így tűnt.
Nana - merthogy így hívják a 11 éves kancát, akin ma lovagoltam, robosztusabb, lassan üget, teljesen más ritmusban, mint ahogy eddig megszoktam. Kb ilyen lenne összehasonlítani őket: amíg Ipor ügetését így írnám le: "kliff-klaff-kliff-klaff" addig Nanáét: "bumm-bumm-bumm-bumm" Eddig se voltam szaki, de lóhoz értők most tuti fogják a fejüket :))))
No, szóval kapaszkodtam, mint az őrült és próbáltam felvenni a ritmust. Pffff. Van még mit tanulni. Azért néha eltaláltam... Nana nem áll meg, ha béna vagyok, már gondolom, megszokta, hogy nap mint nap kezdők is ülnek rá, bár néha meg-megviccelt és klasszul ritmustváltott, én meg csak kapkodtam a fejem. Fél óra után annyira dekoncentrált lettem, hogy már csak pattogtam a nyeregben, úgyhogy -bár Luca a tréner szerint nyugodtan mehetnék egy órát*- inkább sétálgattunk még 3 kört és végül leszálltam (na, ez legalább ugyanolyan, mint Ipornál) Csongi addigra türelmetlen lett és ő nem akart lovagolni, így csak megsimiztük és elbúcsúztunk.
Képek: 
ismerkedés
 lovaglás
búcsúzkodás

És csak hogy lássátok a különbséget: bal oldalon Iporral, jobb oldalon Nanával. A perspektíva kicsit más, de figyeld a lábam hol van:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése