Vasárnap ismét Szapárfaluba mentünk lovagolni, mivel a hétvégét Miklóson-Martfűn töltöttük. Nana pihenőnapon volt, így most Tamarát nyergelte fel Luca. Tamara még Nanánál is nagyobb állat, mármint terjedelmesebb, nagyobb tempóban üget, ami nekem kifejezetten tetszett. Sokkal jobbnak éreztem, mint múlt héten, bár azt is megfigyeltem (az árnyékomat nézve), hogy kívülálló nem is biztos, hogy annyira észreveszi a hibáimat (mármint lovagláshoz nem annyira értő) Hogy pl a kezem nem jól tartom, vagy a lábam nem jól áll.
De hogy még jobban menjen, elhatároztam, hogy napi láberősítő tréninget tartok, no, nem túlzásba, de 10-15 percet "edzek", 2 naponta váltott "programmal"
Miután én lovagoltam, anyukám régi álmát váltotta valóra és úgy örülök neki, hogy ennek én is részese, tanúja, dokumentálója lehettem. Igaz, csak néhány kör erejéig, de ő is felült Tamarára:
Remélem, a folytatásról is beszámolhatok majd.
Klassz dolog, ha az ember álma valóra válik!!
VálaszTörlés