A nászútról, amit eredetileg nem is terveztünk, mert úgy voltunk vele, hogy spórolunk a házra/kocsira/családra stb.
Merthogy az úgy volt, hogy nyertünk. Nyertünk egy nászutat. Nyertünk egy nászutat Miami Beachre (jól van, közeli hozzátartozóknak nem mondok ezzel újat, de olyan jó ezt így leírni)
Szóval 2001 márciusában jött a levél (jaaaaj, soha nem felejtem el, ahogy megláttam a Zuramat közeledni) a Magyar Esküvő Magazintól (amit én lelkes menyasszonyként megvettem évente 2x), hogy mi nyertük a nászutat Miami Beachre. Ti sem hinnétek, hogy van ilyen, ha nem én mondanám, nem?
Írtam már korábban, hogy minden vicket-vackot vonalkódot, nyereményszelvényt beküldök, így volt ez most is, kitöltöttem egy szelvényt, postáztam, aztán meg jól kisorsoltak minket.
A 2001. szeptember 11-i terrortámadás után majdnem lemondtunk a nyereményről, de végülis néhány héttel később mégis utazhattunk (igaz, 2 átszállással, Detroiton keresztül).
És annyi mindent tudnék mesélni.
Hogy eltévedtünk már az autókölcsönzőnél és a gettoban lyukadtunk ki, és hogy találtunk egy magyar éttermet, ahol nagyon finoman főztek, sőt, még ajándékpalacsintát is kaptunk, és hogy találkozhattunk a Zuram "külhonbaszakadt" rokonával, és hogy meglepően kevesen voltak a tengerparton (olyan Baywatchosra számítottam, ehelyett senki nem volt!) és hogy mindig, mikor meglátom a Miami Helyszínelők (CSI: Miami) főcímében a horgászmólót, amin mi voltunk, mindig mosolyognom kell, és hogy hazafelé Jumboval jöttünk és és és...
Persze, ezt így olvasva nem is olyan nagy szám, de nekünk mégis az volt. Összedobtam egy oldalt (ezt most tényleg csak összedobtam, fényképek szkennelve, keretet gyártottam, a rajzok pedig 2Peas fontok):
A nagy képen éppen sirályokat kergetek :P , a kicsiken pedig: a szobánk erkélyéről a kilátás az óceánra, a hotel udvarában csücsülünk és a horgászmólón ácsorgunk.
Itt pedig az újság, amiben egy egész oldalon keresztül mesélhettem a nászút után:
... jááááááj, de szívesen elmennék még egyszer...
Meghogy mit éltünk át, hogy mi lehet veletek az idegenben,minden hír nélkül. Sikerüljön oda eljutni többször is!
VálaszTörlésÉrdekes... nekem is az aggódás szó jut eszembe először, mikor arra az utazásotokra gondolok, aztán .. hogy mekkora mázlisták, tényleg hihetetlen volt.
VálaszTörlés