Tegnap hivatalosan is megkezdődött a XXX. Nyári olimpiai Játékok. Volt egy bejegyzésem anno, hogy szeretnék menni az olimpiára. Nos, a szüleim lelkesen gyűjtögették a rávalót, meg is kaptam (anyukám kis post-it okat ragasztgatott a pénzecskékre: "Edó névnap", "Edó karácsony" stb felirattal) el is tettük. De az olimpiára (most) nem megyünk. Leginkább azért, mert most úgy gondolom, nem akarok több százezer forintot kiadni 2-3 napnyi szurkolásért, jó hangulatért.
De tudod mit, még a nyitóünnepséget se néztem meg. Mert durcás vagyok. Mert nem arról szól a dolog, amiről kéne. És itt most nem a nagy nemzetközi barátságra gondolok. Hanem a fair-playről. Elrontották a szórakozásomat. Komolyan felháborított a Kővágó Zoltán és a magyar sport ellen indított doppinghadjárat. Az egész (beleértve a magyar sportdiplomáciának nevezett pénznyelőt) szánalmas. Kis ország, lehet őket szívatni, úgysem tudnak mit csinálni. Ez a legrosszabb, hogy szinte tehetetlen dühöt érzek.
Ez a játék már régen nem a sportról, a tiszta izommunkáról szól...
Igazság szerint engem nem érdekel, ha valaki doppingol. Ha mindenki doppingol az se. Nem érdekel. Komolyan hidegen hagy, hogy szétszúrják magukat. Tegyék. De ne rombolják le egy ember sportkarrierjét csak azért, mert még agyondoppingolt embereikkel, vadonatúj, még listán nem lévő szerekkel se tudják legyőzni a másikat. Lehet rám haragudni, hogy ezt gondolom.
Ettől függetlenül a kintlévő magyaroknak nagyon szurkolok, drukkolok, hogy megmutathassák a tudásukat, hozzák a legjobb formájukat és helytálljanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése