2018. október 4., csütörtök

Lisszabon 2. nap

Bár egy csomó dolgot összeírtam, amit szeretnék megnézni, az utazási irodánál befizettünk egy egész napos, magyar idegenvezetős túrára, mert azt gondoltam, egy helyismerettel rendelkező ember sokkal többet meg tud mutatni, mint x darab útleírás. És tényleg. Krisztina olyan helyeket is megmutatott, amiket a hülye turisták nem ismernek, bejártuk a főbb nevezetességeket, segített a másnapi program megtervezésében is és a nap végén jó sok pipát tehettem a listámra. 

A Hoteltől végigsétáltunk a Füge térre (Praca da Figuera) innen villamossal mentünk el a Belém negyedig. A Jeromos kolostornál csak a templomot néztük meg, lenyűgözően impozáns látvány kívülről, belülről egyaránt. Itt van egyébként Vasco da Gama síremléke is.

A parkon keresztül átsétáltunk a Felfedezők emlékművéhez, fel is mentünk, gyönyörű volt a kilátás. Az emlékmű fantasztikus: híres felfedezők monumentális, de mégis kidolgozott szobraival, akik követik Tengerész Henriket, mintegy vitorlát bontott hajóval a Tejo felé. Megnéztünk egy fotókiállítást is ami a felújítását mutatja be.

Innen a Belém toronyhoz sétáltunk, ahova nem mentünk be, csak kívülről csodáltuk és szusszantunk

...majd visszamentünk a kolostor melletti híres cukrászdába, ahol ettünk egy Pastéis de Belém sütit. Imádtam. Ezt is!


Busszal mentünk vissza a Füge térhez, innen átsétáltunk a Rossio térre...


...majd a Sao Domingos templomhoz, ami az 1755-ös nagy földrengést (ami Lisszabon 70%-át porig rombolta) megsérült ugyan és túlélte az utána következő tűzvészt és cunamit is, de meghagyták ebben az állapotában, nem újították fel. Ettől nekem még sebezhetőbbnek, ugyanakkor "matuzsálemibbnek" is tűnik. Mint egy bölcs öreg, aki még tartja magát.


Innen lifttel mentünk fel a várhoz (Castello de S.Jorge), de csak elmentünk előtte, majd a város legszűkebb utcáját, a Santa Lucia miradouro-t és Vince szobrát útba ejtve lesétáltunk az Alfama negyed zeg-zugos utcáin. 


Elsétáltunk a Kereskedők teréhez és a Város kapujához és éppcsak benéztünk a sörmúzeum ajtaján


Normál esetben itt ért véget a túránk, de mivel nagyon jó időben végeztünk (Csabi sétatempóját sokan irigyelik az ascoti derbin, ráadásul az ebédet is kihagytuk), így átmentünk még a Rossio-ra és megintcsak egy kevéssé ismert lifttel (nem a Santa Justa-val) feljutottunk a Carmelita kolostor romjaihoz, majd mellette a Santa Justa lift teraszához. 
A csodálatos kilátással búcsúztunk a túrától és Krisztinától.


Visszamentünk felfrissülni a hotelbe, majd egy közeli téren élő zeneszó mellett megvacsoráztunk (Bacalhau a Braz-t, ami tőkehalas tésztás egytálétel, minden valamirevaló portugál étterem étlapján rajta van)


Nagyjából ennyi fért bele ebben a napba. Köszönjük a fantasztikus idegenvezetést (elérhetősége megvan, szívesen ajánlom mindenkinek!) és innen üzenjük Krisztinának, hogy végül találtunk Magellán szobrot!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése