A fájós és vízhólyagos lábakra tekintettel vasárnapra könnyített programot terveztem. Nem sikerült teljes mértékben megvalósítani, mert így is sokat mentünk, de kevesebb helyszínt jártunk be, mint szombaton.
Délelőtt az Ócenáriumot vettük célba, de útközben megálltunk egy téren, ahol nagyon szép szökőkút állt, de sajnos akkor még nem indult be. Ez jellemző egyébként Lisszabonra, hogy későn ébrednek és a szökőkutak 10-nél előbb nem üzemelnek.
Az Ócenárium fantasztikus élmény volt. Jól elgondolt, jól megvalósított koncepcióval, látványos akváriumokkal gyermek nélkül is élvezhető.
Zuram munkatársa hívta fel a figyelmünket a Telecabinra (amit mi egyszerűen csak lanovkának hívtunk) Erre is felültünk, elmentünk vele a "végállomásig", majd ott sétáltunk egyet a folyó parton. Ez teljesen más hangulatú városrész, modern apartmanokkal és irodaházakkal, kevesebb turistával, tisztább levegővel.
Visszatelekabinoztunk az Ócenáriumig, majd visszametróztunk a hotelig és rövid pihi után elmentünk ebédelni. A Füge tér mellett találtunk egy eldugott kis csendes éttermet, ahol épp helyi nyugdíjasok ebédeltek. És ahova a helyiek járnak, ott tuti jó a kaja. Egy kétszemélyes tengeri tálat kértünk, ami kb 4 személynek lett volna elég. Enyhén paradicsomos szószban rákok és kagylók, rizzsel összefőzve, kicsit hosszú lére eresztve. Zseniális volt szerintem!
Délután a VII. Eduárd parkhoz mentünk, metróval és sok sétával. A park tetején pompás kilátás nyílik a városra és a Tejo-ra. Ehhez még Csabi szerint is érdemes volt felmászni.
Sétáltunk még kicsit a parkban, végül visszametróztunk a szállodába és gyors zuhany után én kitaláltam, hogy szeretném még látni a naplementét a folyóparton. Láttam Csabin, hogy nagyon fáradt, így győzködtem, hogy maradjon pihenni, végül mégis elkísért. Jelentem, a folyó Lisszabonnál hideg és sós, a naplemente pedig gyönyörű.
A napot a Füge téren zártuk, ahol vettünk helyi kézműves sonkából és kenyérből készült szendvicset és ittam Sangriát is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése