Évadnyitó előadásnak az István a királyra vettem jegyet az Operettbe, ahova végül nem sikerült eljutnom. Sebaj, majd egyszercsak...
Októberre pedig a Rózsavölgyi szalonban a Kulisszák mögött c. előadást szemeltem ki, és talán még nyáron megvettem a jegyet rá.
Azt hiszem, még sose láttam ilyen pici színpados (3x5 méter, kb a nappalink nagyobb), pici közönséges (60-70 fő, kávéházi asztaloknál), kevésszereplős (konkrétan 4) és ennyire friss (2016-ban "íródott") színdarabot.
A darab könnyed hangulata ellenére (sokat nevettünk) nagyon elgondolkodtató. Rengeteg kérdést vet fel a házasságról, barátságról, emberi kapcsolatokról, amikre igazi választ nem kapunk. Nem fellengzősen mélyenszántó és nem ijesztően drámai és bár sokszor vicces és optimistán végződik, azért vígjátéknak sem mondanám.
Egyébként megintcsak színész szerint választottam előadást, ezúttal Vasvári Csabát szerettem volna színpadon látni, mintegy 25 évvel szolnoki játéka után. Nem tudom megszokni szakállát, szerintem öregíti és a mimikája sem annyira látszik, mint anno szakáll nélkül. A hangja és játéka viszont a régi.
Vasvári Csaba mellett Sztarenki Dóra tündököl, Kardos Róbert oldalán pedig Spolarics Andrea éli mindennapi életét, amibe 80 perc erejéig bepillantást nyerünk. Mind a négyen fergetegesek, hihetőek, valódiak.
A darab érdekes élmény volt, a karamellás Latte pedig egyszerűen zseniális!
Egyébként megintcsak színész szerint választottam előadást, ezúttal Vasvári Csabát szerettem volna színpadon látni, mintegy 25 évvel szolnoki játéka után. Nem tudom megszokni szakállát, szerintem öregíti és a mimikája sem annyira látszik, mint anno szakáll nélkül. A hangja és játéka viszont a régi.
(fotó: Lantai József blogbejegyzéséből)
A darab érdekes élmény volt, a karamellás Latte pedig egyszerűen zseniális!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése