Tegnap nekimentem egy ajtófélfának (ilyenkor szoktam mondani, hogy nem vak vagyok, csak kicsit test-kép-zavaros) és az órám szíja elszakadt. Pontosabban nem is a szíja, hanem az azt rögzítő kis rugós stift kipattant. Nézegettem én, de a szürke cirmos padlószőnyegen esélyem sem volt megtalálni a szürke, 14 mm hosszú kis pöcköt. Letettem hát az órámat az asztalomra.
Délután 4 körül kérdi a technikai managerünk, hogy mit vétett az a szerencsétlen óra, hogy így elbántam vele. Elmeséltem neki elszakadásának történetét, erre azon kapom magam, hogy 3 manager (Head of Technical Department, Head of Quality Department, Supplier Quality Manager), 3 ifjú titán* négykézláb tapogatja a szőnyeget, miközben telefonnal villognak, hátha megcsillan valahol.
Annyira szürreális volt az egész, miközben persze zavarbaejtő és jóleső is egyszerre.
Fotó nem készült. (pedig átsuhant az agyamon, hogy ez mekkora kép lenne már!)
------------------------
*na, jó, egyikük annyi idős pont, mint én, de a másik kettő férfiember fiatalabb jóval
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése