A Mozart! anno kimaradt az életemből, már ami az élő, nézőteres verziót illeti. Mert online számtalanszor megnéztem a régi felvételeket az Operett színházból. Ez is az a darab, amiből egy csomó dalt ismerek, kedvencek is vannak - nem csak Szabó P. Colloredo Szilveszter miatt. Ez viszont most nem az Operettes verzió volt, hanem a veszprémiek előadása, a színészek közül 2-t ismertem, illetve 2 idősebb férfit még a Tokaji aszúban láttam, őket ki is szúrtam.
(fotó: Nikita Braga FB oldaláról)
Aggódtunk a szabadtér miatt, mert az úton Miklósról Bp-ig végig szakadt az eső. Még Pesten is pötyögött, ahogy leparkoltunk. De a hajókázásnál már kisütött a nap. (a színházjegyünkhöz hajójegy is járt) És végül elkerültek minket a felhők.
Az első felvonás nagyon langyinak tűnt. Hiányzott az énekes hangerő. Néha úgy éreztem magam, mint egy olasz operánál: ismered a dalokat, de kukkot nem értesz abból, amit énekelnek. Aztán jött Szederjesi Teodóra, mint Walsdtatten báróné és leénekelte a fejünket a hajunkról (vagy fordítva, mindegyis) a Csillagok aranyával. Imádtam! Nyünnyögtem egy kicsit a szünetben, hogy milyen furi a díszlet is, meg Horváth Dániel is megpocakosodott meg egyébként is volt olyan szám, ami nem volt benne az Opis verzióban stb-stb (mögöttem balra is panaszkodtak a hangerőre), de a második félidő határozottan jobb lett. Sokat dobott a hangulaton, hogy megérkezett a sötét, és látszottak a fények, a lámpák, a reflektorok, na ez hiányzott még nagyon a hangon kívül. Rendkívül fiatal Mozartunk, Nikita Braga jól játszott, szépen énekelt, fehér farmerét és pufidzsekijét nem tudtam hovatenni (illetve én azt hittem, ezzel azt akarják jelezni, hogy meghaladta korát és még mindig mai, de olvastam utólag, hogy a különcségét próbálták kiemelni), de cuki volt, ahogy nem tudta elengedni a finálét és szipogott, pityergett a tapsrend alatt.
Összességében jó kis este volt, szuper volt a hajókázás, a zene, a madárcsicsergés, a társaság, csináljunk még ilyet, sokat!
Jó volt , szép volt .Menjük, menjünk , még- még :)
VálaszTörlés