A fenti szereposztásban mind én tündököltem egyhuszonnégyóra alatt. Az érdekes (???) szimmetria gondolom mindenkinek feltűnt.
No, de haladjunk csak szép sorjában.
Éjfélkor Nimi felsírt. Szokatlan ez tőle, bár az előző nap csak 1x aludt, ami még szokatlanabb tőle, így arra gondoltam (először), hogy kicsit megkavarodott és éjjel sem tud tisztességesen aludni. Rövid dajka-dajka után visszaaludt. Majd fél 2-kor ismét ébredt és a rövid dajka dajka után nem audt vissza. Így átmentünk éjjeli bagoly funkcióba, és lejöttünk. Sétálgattunk, számítógépeztünk, és minden olyan dolgot csináltunk, amit az ember nem szívesen csinál hajnal 2-kor. 4kor sikerült visszaaltatnom. 5 kor riadt Csongor, tápi, alvás, 6-kor Nimi, tápi, alvás, 7kor ébresztő, öltözés, reggeli, indulás.
A cudar éjszakát azonban pöpec délelőtt követte. Minden flottul ment. Komolyan, magam sem hittem el, de annyi mindent sikerült elintézni , ráadásul mindenhova időben értem, gyerekek is ügyesen viselkedtek. Pestről hazafelé elhoztam a Játéknettől a gyerekeknek rendelt karácsonyi ajándékokat, majd Ócsán elintéztem a kocsi papírjait, délután Nándiért az oviba, szépen lovagolt (hétfőn mennek R-ék az oviba lovagolni) Pestre befelé felvettem az elkészült művet, amin sopánkodtam a múltkor, és annyira, de annyira szép lett. Jóvanna, tudom, ne ájuljak el magamtól, de akkor is megérte piszmogni vele.
Szóval a sok pozitív dolog után átvillant az agyamon, hogy ennyi jó nem történhet egy nap. És akkor csatt. Megtörtem a kocsit. Személyi sérülés nem történt, az anyagi kár jelentős. Vagy nem jelentős. Fogalmam sincs. A motorháztető horpadt, a lökhárító tört. A "belső szerveknek" semmi baja nem lett, kvázi karosszériás munka, vagy majd veszünk "kilóra bontóból", ahogy sógorom fogalmazott teljesen frappánsan. Csakhát a lelkiismeretfurdalás és a szégyen és a csalódottság megint ott van...
És hogy a kör bezáruljon, estére már erősen taknyosodott Nimi, így este 10-éjfélig csak kézben (puma-póz) volt hajlandó aludni. Bárhogy próbáltam letenni, hasra, hátra, ölben, vállon, hordozóba stb felriadt, sírt még jobban bedugult az orra. Éjfélkor aztán valami csoda folytán le tudtam tenni...
Hát ilyen volt a tegnapi nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése