A tegnapi lovaglás kissé hektikusra sikeredett.
Meglepően jó hangulata volt Nándinak, az sem zavarta, hogy várni kellett, mert kicsit később indultunk és sokan voltak előttünk. Kishíján felzabálta R. sütijét, közben bohóckodott, hogy ő a Sütiszörny* A napfényes jó kedvére akkor kezdtek gyülekezni a hiszti árnyfelhői, mikor kiderült, nem Winnetouval fog lovagolni. Oda se akart menni Angyalkához, úgy vittem oda ölben, de elég hamar megbarátkozott a gondolattal, igyekeztük meggyőzni, hogy milyen megértő, hiszen Wini betegeskedik, kímélni kell, ráadásul nem kell tornáznia, mert kimegyünk terepre nagykört sétálni. Ez volt az adu ász, egyből jobb kedve lett.
Aztán egyszer csak Angyalka megijedt valamitől és ugrott egy nagyot. Nándi ugyan megijedt, de nagyon ügyesen kapaszkodott, szerintem én simán leestem volna, bár nem is én járok 1 éve lovagolni. Dícsérgettük Nándit, megszidtuk Angyit (na, jó, ez utóbbit rábíztam R.-ra)
Sétálunk tovább, egyszercsak Angyalka elkezd forogni, és megint ugrik. Na, ekkor már én is megijedtem egy pillanatra, azt láttam, hogy Nándi jól tartja magát, csak attól féltem, hogy annyira megrémül, hogy leugrik, vagy le akar jönni. De semmi ilyesmi nem volt, bár azt motyogta, hogy megijedtem, de zokszó nélkül lovagolt vissza a karámhoz. Nagyon büszke voltam rá, hogy ösztönösen ilyen jól reagált, kapaszkodott, meg se moccant.
Kép nem készült, mert végig beszélgettünk R-val, így dokumentálni nem tudtam az eseményeket képileg.
Ma mikor az ovihoz értem délután, pont akkor szállt le Nándi a lóról, megintcsak Angyalkát ülte meg. Nem tudom, hogy R. tudatosan ültette-e rá (hogy ne legyen rossz emléke Nándinak), vagy csak így alakult. Kérdeztem Nándit, azt mondta, nem félt és most nem ugrált Angyi, és R. néni megdicsérte őt is és Angyit is.
*Sütiszörny a Sezám utca egyik alakja, aki csak sütit eszik, sütit rajzol, sütivel alszik stb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése