2011. január 15., szombat

Gyertyafényes vacsora...

A kandallóban ropog a tűz. Az éj sötét leple lassan ráborul az egész házra. Idebenn csak néhány gyertya pislákoló fénye tükröződik az arcokon. Mellettem a vadul kergetőző kölkök pajkosan ugrándozó gyermekeim, kezemben egy jó pohár bor, előttem a kolbászos kifli. Áramszünet van.
Azaz csak volt, nyilván ha nincs áram, nem tudok blogolni. Csabi szerint az állam így akar gondoskodni a népszaporulatról. A gyerekek egyébként élvezték a gyertyázást, kivéve Nimit, ő nem értette, mi ez a derengő fény, és fel-felkéredzkedett a biztonságot jelentő apa, anyaölbe.
Előszedtük az adventi koszorút is és vészforgatókönyvet dolgoztunk ki arra az esetre, ha éjszakára is marad a sötétség. (mivel kazánunk is áram segítségével kapcsol be, így fűtés sincs ilyenkor, ezért mindannyian a nappaliban aludtunk volna, ahol a kandallóval meleget tudunk csiholni)
Fél 6-kor aztán fényárba borult a lakás (nem, nem az adventi koszorú kapott lángra)

Ui: azért érdekes dolog, hogy 2 órás áramszünet hogy felkavarja a mai "modern" családi életet.

5 megjegyzés:

  1. Hát igencsak felkavarja, nálunk majdnem kitört a pánik is:) Itt nem volt olyan hangulatos, mint nálatok:)

    VálaszTörlés
  2. Akkor most jön a 4. királyfi vagy hercegnőt vártok inkább?:)

    VálaszTörlés
  3. muhaha, igen, tudjuk, hogy nagyon jó a humorérzéked :-))))

    VálaszTörlés
  4. Néha tényleg jó lelassulni! De milyen belegondolni abba, ha valamelyik szolgáltató nem szolgáltat, akkor mi van!?
    De mosolygunk mindennap!

    VálaszTörlés
  5. Judittal egy rugora jar az agyunk:-))

    Ne hari Minyukam, de ez az igazsag:-))

    VálaszTörlés