Első nap

Már említettem, hogy Inárcson egy héttel később kezdődik az iskola, na, nem úgy általában, csak most, a felújítások miatt (ami egyébként csak a felsősök épületére korlátozódott, tehát minket abszolút nem érintett).

Szóval, egy plusz hét pihenő után tegnap végre elkezdődött a tanítás, és hogy Csongika se maradjon ki a jóból, az óvoda is.

Nándi jókedvűen ébredt (nálunk ez kardinális kérdés!), Csongi viszont egész reggel nyüszített, sírt, és hisztizett. Nagyjából semmi nem volt jó. Ne ezt a pólót, én is fekete cipőt akarok, és ünneplő inget akarok és nem akarok reggelizni, utálom a májkrémes kenyeret (hahaha, ez a kedvence) és egyébként is szöööööörnyen rosszul érzem magam. Végül sikerült teljesen időben eljutni az óvodáig, sőt olyan korán érkeztünk, hogy még búcsúzkodásra is volt idő. 

És most itt röviden kitérnék arra, hogy mennyire nem bírom azt, ahogy az óvodavezetés kb minden évben kavar az óvónők és csoportok elosztásában: #*/?nqw+-.&#&@##>lwqqyx Ennyi. Ennyi a véleményem. Ennél szebben és nőiesebben nem tudom megfogalmazni. Csúnyán persze tudnám, dehát még kiderülne, hogy milyen rondán is tudok beszélni, az meg ártana az imidzsemnek.

Nah, ott tartok, hogy Csongi az idén új óvónénit kap, hála a jó égnek, Lívia marad, és őszintén sajnálom, hogy Éva nénink nem. (lásd néhány sorral fentebb) Igazi megkönnyebbülés volt, mikor megláttam Lívia óvó néni autóját az ovi parkolójában... Rövid sírás-rívás után mi kirohantunk az oviból, Csongika meg ott maradt. Ezt tavaly is lejátszottuk párszor, néha nehezen akart elengedni, most a hosszú nyári szünet után még nehezebb volt a dolog. 

Mivel az óvoda az iskola mellett van, így nem kellett messzire mennünk Nándival, hogy az évnyitóra odaérjünk. Néhány perc ácsorgás után az udvaron bementünk a tanterembe, lepakoltuk a cuccokat (megtömött hátitáska, tornazsák, rajzdoboz, pzs-k, szalvéták, váltóruha az ünneplős után...) és az udvaron meghallgattuk az igazgató bácsi évnyitó beszédét. Szentimentális liba vagyok, de már a Himnuszon majd elbőgtem magam... A kis elsősök kaptak egy kis ajándékcsomagot:

Ezután közösen bementünk a tanterembe, egyelőre mindenki oda ült, ahova akart. Kipakoltuk a kipakolnivalót, odaadtuk a beadandót, majd elbúcsúztunk (én lőttem még egy képet, naná, ki nem hagytam volna) és a tanító néni gondjaira bíztuk a kisiskolásokat. Azért ennél némileg lelkesebb volt:

Fél 12-re mentünk érte. (amíg nem végeztek az órán, egy kicsit fociztunk Nimivel az udvaron) Kérdésemre, hogy milyen volt az első nap: "Jó volt. Nagyon fárasztó, de tetszett" ilyen bőbeszédűen válaszolt (tőle ez kifejezetten soknak számít) Nem lesz napközis, aminek egyetlen oka van: mivel még mindig finnyás és gyakorlatilag a menzai kosztot nem enné meg, nem akarom, hogy egész nap éhezzen. Így macerás reggel-délben-délután mászkálni oviba-iskolába, de talán ha belerázódunk, néhány hét múlva már egyedül is haza tud jönni az egyik kis osztálytársával, aki az utcánkban lakik és szintén nem napközis.

Délután megcsináltuk a házi feladatot, és bepakoltunk mára.