Dream Theater-ék ismét kis hazánkba látogattak. 2 éve marha nagy mázlink volt, még pont a covid előtti bezárás előtt elhozták a Metropolis pt2. album 20 éves jubileumi koncertjüket. Ha jól számfejtettünk, akkor ez volt a 7. DT koncertünk eddig. Most összefutottunk a Zuram unokatestvérével és párjával is, Boginak ez volt az első nagykoncertes élménye, reméljük jól érezte magát és legközelebb is együtt rajonghatunk.
Az előzenekart (Devin Townsend) nem ismertük eddig. Bár 4-en voltak a színpadon, igazából egyszemélyes hadseregként az énekes csávó vitte a showt. Nem volt rossz egyébként, furcsa humora volt a fickónak, viszont meglepően jó hangok jöttek ki a torkából és egész kompakt zenét játszottak (voltak dallamok is, nem csak hörgés-zúzás)
A DT a tervezettnél picit hamarabb kezdett, én még a büfében fizettem a vizemért, mikor már hallottam, hogy odabenn dübörögnek. Az Alien első taktusairól le is maradtam pfff. Viszonylag jó helyen sikerült megállnunk, 2. sorig jutottunk, igaz, egész szélen, szokás szerint rendezői balon, és most nem állt előttem nagy kopasz dromedárgyerek, aki kitakarta volna a színpadot. Setlist szerint mentek, a kevésbé ismert, vagy inkább keveset játszott dalokat hozták. LaBrie magához képest egész jól énekelt, általában ugye ő a szűk a keresztmetszet, de most tetszett, és a többiek is eszméletlen jól tolták. Mindig elcsodálkozom Myung parádés basszusán, Petrucci szokás szerint virtuóz volt, Rudess a billentyűk mögül varázsolt (bár most nem hozta a varázslósipkáját) és Mangini most kisebb dobszerkóval, de szuperpörgősen diktálta az iramot (sajnos a mókás arcait most nem láttam, mert Myung kitakarta)
Nagyon jó kikapcs volt, imádtam!
(sok-sok nagyon szép fotócska albumba rendezve profi fotóstól: https://www.flickr.com/photos/rsgal/albums/72177720298830783?fbclid=IwAR0HUGYgGzL1TfjzRjvW7HSqxlV8fob7dzo3d5r2lFljZhscaSw0bJXuIyI/with/52064259687
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése