Munkafront

 Annyira vicces, hogy mindig mikor kipanaszkodom magam valakinek (most épp a nővéremnek és egy volt kollégának, aki hogylétem felől érdeklődött), akkor utána 1-2 napon belül mintha kompenzálna a világegyetem, hogy "Hahó, vedd már észre a jó dolgokat is!"

Épp nyavalyogtam egy sort, hogy néha alkalmatlannak érzem magam, mert nem sikerül megváltoztatnom a megváltoztathatatlant és hogy kevés a pozitív visszacsatolás (bár a főnököm az elején megmondta, hogy béna ebben- így szó szerint, szóval ha nem szól, akkor vegyem úgy, hogy jól csinálom)  és akkor jön egy email péntek délután a biatorbágyi kollégáktól (cc mindenki), hogy mennyire jól sikerült a rendezvényszervezés és hétfőn jön egy pozitív félmondat a főnöktől, hogy ügyes vagy (ez olyan "hasznos kis Thomas-mozdony vagy" stílusban, dehát ne legyen az ember telhetetlen) és kedden egy kedves mosollyal a HR vezetőtől, hogy "mi lenne velem nélküled" és szerdán egy nem várt fizuemelés. 

Szavam se lehet, nekem így mostmár jó...