Zuram korábbi munkahelyén az exkollégájával alapítottak egy aranycsengő díjat. A "megtiszteltetést" az a kolléga nyerte meg, aki az adott nap kellőképpen leégette magát nyilvánosan (a díj a birka nyakába kötendő csengettyűről kapta a nevét).
A mai aranycsengő díjat örömmel jelentem, én hozhattam haza.
Történt, hogy reggel bevittük Zuram kollégájának a rácsoságyat, amit már nem használunk (kollégáék babát várnak, ezúton is gratulálunk nekik) Megnevezett parkolóban megálltunk, a fiúk átrakták a cuccot, én arrébbgurultam, megálltam megetetni Nimit. Nem nagyon volt éhes, így gyorsan indultunk is - volna. Fordítom a kulcsot, semmi. Nézem a sebességváltót (automata, így nem mindegy, melyik állásban van indításkor), rendesen P-ben vagyunk, lámpa, rádió lekapcsolva, mehetnénk is, de semmi. Se köszörülés, semmi. Kinyitom a motorháztetőt - bár túl sok értelme úgyse volt, röviden konstatáltam, hogy se egér se macska nem szorult be, nagyjából motorkinézete van, motorháztető lecsuk. Motor indít, semmi. Felhívom a Zuramat, hogy nem indul a kocsi. Ők visszajönnek (nemtudom, beértek-e már a munkahelyre), odaadom a kulcsot, Zuram beül, pöccre indul... Hát, legalább volt min ma röhögni a fiúknak.
Ezekután Csongorom telehányta a kocsit (azóta semmi baja, nem tudom, akkor mi lelte), majd itthon eltörtem egy tányért. És még nincs vége a napnak.
Három ilyen esemény után fellehet lélegezni, val'szeg nem lesz több
VálaszTörlés