Iport jókedvében találtuk, így (azt hiszem), lelkesen ügetett, amikor R. kérte. Több rövid szakasz után után két teljes kört is ügettünk, és a végére úgy éreztem, egészen belejöttem. Jó lenne kívülről is látni, hogy tényleg így van-e, így azon gondolkodtam, lehet, hogy 2 hét múlva Nándinak odaadom a kamerát, hátha tudja tartani néhány percig, hogy dokumentáljuk az eseményeket. (szigorúan csak tanulmányi célokból) Az ügetések után egyedül "vezettem haza" a lovat, R. elengedett és vagy 20 métert egyedül tettünk meg. Mondhatni egyedül beálltam a garázsba (vagy ezt a hasonlatot elsütöttem már egyszer?) A megérdemelt kockacukrot ezúttal nem felejtettem a zsebemben :)
Utánam Nándi jött, ezúttal az ő kérésére Angyalkán ment (meg is lepődtünk) Míg Nándi Katával és Angyalkával a prérin poroszkáltak, addig mi R.-val kiültünk a padra és diskuráltunk. Lelkileg feltöltődtem, testileg elfáradtam (welcome izomláz)
Ma az oviban Winnetou hátán tornázott Nándi. Nagyon ügyes volt (mondja a kicsit sem elfogult anyuka), különösen ha számításba vesszük, hogy most kimaradt neki is 2-3 hét.
Kép máról:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése